mivel az én koromban már minden nap ajándék, úgy döntöttem, hogy elég lesz nekem két nap a balaton soundból.

sem az underworld (minden szám ugyanaz, ráadásul 10 percen keresztül) sem a kraftwerk nem szívem csücske, így a hétvégére esett a választásom.

na jó, igazából csak az Extrawelt izgatott fel, de, ha már lent leszek, gondoltam, megnézem az Orbitalt is, mert AE ódákat zeng róla, és a nagy kedvenc Röyksopp után is adok egy esélyt Mobynak.

és nagyjából ehhez tartottam is magam.

mivel az én koromban már minden nap ajándék, úgy döntöttem, hogy elég lesz nekem két nap a balaton soundból.

sem az underworld (minden szám ugyanaz, ráadásul 10 percen keresztül) sem a kraftwerk nem szívem csücske, így a hétvégére esett a választásom.

na jó, igazából csak az Extrawelt izgatott fel, de, ha már lent leszek, gondoltam, megnézem az Orbitalt is, mert AE ódákat zeng róla, és a nagy kedvenc Röyksopp után is adok egy esélyt Mobynak.

és nagyjából ehhez tartottam is magam. 

meglepő volt, hogy milyen kevés a külföldi, pedig már kezdtem megszokni, hogy egész Európa azért jár ide, hogy olcsón (értsd: egy adag pia vagy egy szívás ganja árából) jó nőket dugjon.

a társaság összességében most is jóval ápoltabb képet mutatott, mint az átlag Sziget-lakó. ismét láttam magas sarkúban (értsd: 10 centis sarok) botladozó fashion victimet, pontosabban egy egész hordát, akik a white party helyett a Samsung arénába tévedtek be.

nem tudom, volt-e korhatár, de, talán nem láttam annyi gyereket, mint anno a Mokkában éjfél után. ez jól esett és üdítően hatott rám.

meglepően kevés részeg volt (dülöngélő, öntudatlanul homokba temetett, majd fényképezett, esetenként hányó), amit ugyancsak nem tudtam hová tenni, nyilván ez a korosztáy már inkább az egyéb tudatmódosító szereket részesíti előnyben. hiába, kiöregedőben az én generációm, amely ganja helyett multit szív és VBK-val kezdi az estét.

mi azért, biztos, ami biztos, kellemesen viccesre ittuk magunkat, ami egészen normális, de absztinens másnapba torkollott.

szombaton Orbital előtt nem sokkal értünk le, megállapítottuk két sör után, hogy kevés a WC, de egész normális kaja kapható (disznó drágán), a Heinekennel nem lehet hibázni, továbbá kellemes tapasztalat volt, hogy a csapolt sör is finom, hideg, és alig vizezett.

a nagyszínpad előtt ijesztően kevés ember lézengett koncertkezdés előtt néhány perccel. simán megyünk előre AE utasítására a második sorig. bennünk volt a félelem, hogy lebőgünk az Orbital előtt, mert a kutya sem ismeri ill. kíváncsi rá, de ezt később szerencsére megcáfolták, sőt, láthatóan a fiatalabb korosztálynak is bejött cucc. nekem is.

amit tudtam a koncert előtt: egy homoszexuális testvérpár, akik lámpával felszerelt fejdíszben (szemüveg?) állnak a pult mögött mint két hatalmas robot és elektronikus zenét varázsolnak elő masináikból. AE szerint a zene hevében időnként össze is csókolóznak, ami biztos nagy ovációval járt volna, mert a BS közönsége igen komoly arányban volt MÁS.

a hangosítás fantasztikus volt, minimál háttérvetítés, és nekem végig kellemes múlt századi hangulatom volt, mert a zene azt hozta vissza. Party Zone Simone-nal, ill az első Orbital klipem az MTV-n, a táskákban hordott fejekkel.

lassan a tömeg is rájön, hogy, nédda, ez egész jó, én is jól érzem magam, tetszik, hogy nincs elviselhetetlen tömeg, mindenki mozog egy helyben állva, néha ugrálva, csápolva. nem égetik ki a szemed cigivel, nem ugrálnak rád, nem dumálnak, csak élvezik a zenét.

Orbital után irány a Balaton felé fordított színpad, ahol már sejtettem, hogy aznap éjjel egész Tihany és az északi part jó része nem alszik egy szemhunyásnyit sem. ez arcomra huncut vigyort csal.

Extrawelt előtt Naughty Nora pörget, aki csakis azért említésre méltó, mert a társaságban van egy Nóra, ráadásul névnapos is. végtelenül unalmas minimál technót játszik, de a tömegnek tetszik, egy gombostűt sem lehet leejetni.

nem baj, leszarom, átszerelés után végre Extraweeeeeelt. uuuuááááuúőuuuuuuuu. rövid de jó, nem erőltetik nagyon az új albumot, kellemes slágerparádé, én kétszer-háromszor atomjaimra esem, leszarom, hogy a mellettem beszélgető kislányokban a könyökömmel vágok utat. AEvel mosolyogva ugrálunk, ordítunk és élvezzük a zenét. a hangosítás itt is dícséretet érdemlő.

ezt követő fájdalmas keresgélés a szánalmas közönségű Samsung arénában, fél órás dilemmázás rendőrök bevonásával, hogy saját autóval vagy busszal menjünk haza. majd győz a kényelmes megoldás.

rövid és kényelmetlen alvás egy kanapén, ebéd a Roxyban, újra erőre kapunk, herevere a strandon, majd fél 8 fele ismét a helyszínen, Röyksopp 8-tól. a színpadon még Irie Mafia alatt hajladoznak a deszkák, nem is rossz, ha nem gyűlölném a stílust, majd hosszú várakozás. RSopp késik. hatalmas tömeg. Armani szemüveges ficsúrok nyomják a képembe a kibaszott cigi füstöt miközben smárolják divatcicáikat. ááá, öreg vagyok már ehhez a látványhoz.

szívesen kimentem volna a szélére, de elvből nem adhattam fel pozicíómat. Rsopp megér ennyi szenvedést. akkor még ezt hittem. higgyétek el, az a koncert szinte fabatkát sem ért. hatalmas csalódás. ez a két fiú mintha életeében nem fordult volna meg nagyobb fellépésen. és könyörgöm, senki nem mondta még nekik, hogy a vocoder is so 1990s???

a legtöbb szám természetesen az új albumról szól, nagy nehezen a poor lenot is leadják egy érdekes új értelmezésben, de nem áll össze. a két srác eleinte mint holdkórosként dülöngél a színpadon (értem én, melegük van), majd az egyik rocksztár-allűrökkel püfföli gitárral a cintányért, majd lefut a tömegbe pacsizni, miközben a másik a füstgép miatt fuldoklik. uramatyám, hát ez amatőrebb a Kapuvári punk fesztiválnál is.

csendben figyelem AE reakcióját, félve megjegyzem, hogy kicsit furi a koncert, erre ő csak ennyit mond: ez nem fura, ez szar. nem baj, a magyar közönség imádja, pedig pocsék a hangosítás (a basszus mindent megöl) és a hosszúhajú, retardált sráci még azt sem tudja, kiket köszöntsön, mert kurvára nem tudja, melyik országban van éppen. mosolyogva leoldalaz a színpadról és egy road világosítja fel. beszarás. szánalmas.

erről elég is ennyi.

a koncert után már fáradtak vagyunk, fázunk, iszonyú a tömeg, én már mennék haza, de AE nyugalomra int, mondván Moby klassz lesz. és IGEN. Moby megmentette az estét!!

profi rutinkoncert a legnagyobb slágerekkel, arany hangú néger énekesnővel, vicces és okos Mobyval (ő tudja, hol van, és tudja, hogy már nagyon régen volt nálunk). a nagyszínpad előtti térre ki lehetett akasztani a megtelt táblát, mindenütt hálás ugráló és éneklő emberek. még a mögöttem hamisan és rosszul éneklő lánynak is megbocsátok.

bravo, Moby, köszönöm, egy élmény volt. a Feeling So Real előhozta ismét a fiatalságomat.

hogy jövőre megyünk-e újra? hát persze. lehet, hogy csak egy napra, de megyünk.