És az igaz-e, hogy majd' 40 percet kivágnak a Cannes-ban levetített anyagból? (SG-n olvastam, de az ottani híreket nem hiszem el:))

na most a sztori úgy szól, hogy tarantino jelezte, hogy újravágja a filmet, de nem rövidíteni akar, hanem még hozzátenni (és így a játékidő 147 percről 168-ra duzzadna), erre a csőd szélén táncoló weisteinék bepánikoltak és jelezték, hogy ők jobb szeretnék, ha a film 120 perc körüli lenne (tudjátok, rövidebb játékidő, több vetítési alkalom, több moziülés, több lehetséges néző, több pénz), s jelenleg erről győzködik QT-t.

Aztán majd rájönnek, hogy ha engednek Tarantionak, akkor jól kettévághatják és kétszer annyi lehet a bevétel. Lehet, hogy nem bánnám.

Ez a film akkor lehetett volna Tarantino fő műve, ha 10 éve csinálja meg (mint amikor elkezdte tervezni) és még Schwarzival és Stallonéval (ahogy akarta).

neked már volt szerencséd látni? amúgy nem lett volna rossz, ha összejön...

Még nem. De valahogy nem érzem azt, hogy annyira megrengetné a film a világot, mint anno a Ponyvaregény, amiről mindenki beszélt, mindenki látni akarta és anno még (nekem úgy tűnt legalábbis, manapság sok Tarantino szkeptikusság van, de)mindenkinek tetszett. A Stallone - Schwarzi találkozó meg korszakalkotó lett volna, hisz a 80-as és 90-es évek eleji akciófilmvilágot ez a két úriember uralta. Brad Pitt nem rossz színész ( ha jó filmekben játszik egészen jó), de szerintem fele akkora legendája, ikonikussága sincs, mint ennek a két embernek volt fénykorában. Szóval szerintem ezért is lett volna korszakalkotó.

én ezt mind értem és megértem, de attól még maga az író/rendező tarthatja ezt a filmet élete fő művének, nem? egyébként szerintetek mi kellene most egy filmhez, hogy popkulturális ikon válhasson belőle? nekem fogalmam sincs... ezen a fronton a THE MATRIX óta nem történt semmi érdekes.

Érjük be a Halálos iramban sorozattal, a Fűrész sorozattal, nomeg a High School Musical-lel...

nem is tudom, mi lenne velünk az éves SAW-adagunk nélkül. :)

Azért a Gyűrűk urának sikerült valamennyire popkultúrális ikonná válnia. Azóta is minden fantasy filmet hozzá mérnek, minden látványos filmes csatát, minden egyben forgatott több részes filmet és szerintem mindenki érti a célzást, ha a filmből teszed. De tény, hogy ebben az évtizedben nem sok ilyen van. Ennek oka, hogy szerintem felaprózódott a filmipar. Nagyon elvált egymástól az iparszerűen gyártott filmek és a művészi kreativitás. A baj az, hogy hiába készülnek időnként, olyan filmek, amik valahol egyesítik a mindkét tér előnyeit (sok pénz + művészi igény) valahogy ezekből egyre kevesebb van. De ez még az ikonná váláshoz nem elég. Kell annyira közérthetőnek lenniük, közfogyasztásra alkalmasnak, hogy boldog boldogtalan megnézze és fedezzen fel magának olyan dolgokat benne, ami neki tetszik (pusztán szórakozni vágyó közönségnek: bunyó, akció, látvány stb. gyakorlottabbaknak meg mondanivaló,áthallások, vizuális + tartalmi egyediség) Mátrix 1 ilyen. Harcosok klubja ilyen. Ponyvaregény, Trainspotting ilyenek. Amerikai pite, mint műfajteremtő (vagy inkább megújító) vígjáték, amit azóta is próbálnak lemásolni, de senkinek se sikerült. Jó időben voltak jó helyen. Manapság én úgy úgy érzem, hogy az ilyenek eltűntek. Talán azért lehet, mert sok nagy, ötletes amerikai rendező vagy kiöregedett (nem a fentiekére gondolok) vagy már túl vannak életük fő művein, elkényelmesedtek, nem kapnak pénzt stb. Számtalan oka lehet. Míg 20-30-40 éve egy európai film is lehetett popkultúrális ikon. Európában ma valahogy már ez is mintha kihalt volna. Egy Morriconét mindenki ismert, pedig zeneszerzőket ritkán jegyez meg olyan ember, aki pusztán szórakozásból néz filmet. Az emberek beültek Fellini filmekre. MA már a szerzői-művészfilmek alig maradnak talpon, mert a filmművészet ipar lett. Olyan filmeket mint a Házibuli nálunk mindenki ismerte aki abban a korosztályban volt, pedig az csak egy kedves kis tinifilm volt. Sok tényező lehetett, ami elkezdte leamortizálni a klasszikus értelemben vett popkultúrális ikon filmek megteremtését. Lehet, hogy egy film már nem tudja megrengetni a világot. Belegondolunk ez is megváltozott. Egy mai zenekart és egy 80-as évekbeli zenekart (még Magyarországon is)övező mánia ma már nincs. Pár tinilány időnként lelkesedik valamiért és kész hamar elmúlik. De régen egy Led Zeppelin, Pink Floyd, Queen, Beatles, G'N'R, The doors stb. százezreket mozgattak meg. Ilyenek ma már hol vannak? Jó néha néhány nagy öreg ad nagy koncerteket, de már ez sem az az extázis, ami akkor volt az együttesek irányába. Filmeknél szintén. Mondjuk régebbiek, de egy Casablanca, Elfújta a szél is olyan embertömegeket mozgattak meg, amikre ma már nem nagyon van példa. Lehet valaminek 700 milkos bevétele, csak az infláció miatt csinál rekordot én fogadni mernék, hogy nem nézték meg moziban annyian, a mai block-bustereket, mint az Elfújta a szelet. Leginkább azért, mert megváltozott a kor, a zene, a mozi, az emberek. Régen ugye a mozi családi esemény volt, közösségépítő, mindenkinek futotta mozijegyre, meg ugye ott láthatták az igazi nagy filmeket. Koncerteknél ugyanez volt. Megvette a Bakelitet, de azt az élményt nem kapta meg máshol. Ma sem lehet se a mozit, se a koncertet pótolni, de a nagyképernyős szuperházimozis TV-nek, DVD lejátszóknak, Hi-fiknek internetnek, youtubenak, köszönhetően megváltozott az emberek hozzáállása. Ez irányban érdemes lenne kutatást folytatni:) Abban igazad van, hogy Tarantino nevezheti élete fő művének (ha azt nézzük mióta tervezi van is benne valami), bár mint mondtad, majd minden filmjére ezt mondja:)

ui: De talán az újdonság varázsa, a kor szellemének meglovaglása az, ami ikonná tesz valakit vagy valamit. Pl.: Bruce Lee nem volt jó színész, de olyan jól bunyózott és olyan karakter volt, hogy ikonná vált (talán fiatal halála is besegített). Arnold és Stallone 20 éve ikonok voltak. Még korábban James Dean és Marlon Bando ikonok voltak. Brad Pitt ikonná válását én csak a női magazinokban látom, ahol addig marad fogalom, ameddig buknak rá a nők. Mert érdekes módon vele kapcsolatban csak a "milyen jó pasi" szöveg csendül fel szó szerint vagy más szavakkal (nézzen ki úgy, mint Brad Pitt). Ennek oka szerintem abban is rejlik, hogy Brad Pittnek véleményem szerint élete szerepe a HArcosok Klubja beli. Azt se előtte se utána nem múlta felül (mint ahogy a játszott karakter egyedisége sem). Ennek legnagyobb oka, hogy eleddig Fincher (aki remek rendező) szintén élete fő művét alkotta meg. Pitttől A Hetedik, Bábel, 12 majom, Sleepers is kurvajó filmek (tőle érdemesebbek), de még egy vérmes filmrajongó se tudná kapásból elsorolni az ezen filmekben alakított karaktereinek nevét. DE Tyler Durdent igen.

Kultfilm, popkulturális ikon? Sin City!!!

clive: Nem olyan rég pont szóba került ezen a blogon, hogy az embereknek csökken a kommentelési kedvük, na erre most jól rácáfoltál:D Amúgy teljesen jó az eszmefuttatásod, bár annyit hozzátennék a zenei vonal szerintem nem változott akkorát: a net nem szipkázza el annyira a koncertlátogatókat, mint a mozinézőket. Például egy Red Hot Chili Peppers ma is nagy túrákra készteti az embereket, egy-egy fesztiválért meg tényleg marha sokat utaznak egyesek. Abban viszont van valami, hogy a tartós hisztéria, mint zenekar körüli jelenség, elmúlt:D

Fred Fredburger: Red Hot Chilivel kapcsolatban igazad van. De ők még egy olyan kor gyermekei, aminek a szele még kihatással van rájuk. Ilyen még a Rolling Stones, Omega, amik még tömegeket vonzanak lévén legendás zenekarok, de a tartós tűzön vízen átmenő hisztéria tényleg elmúlt.

szerintem a rajongói hevület és a nagy tömegek megmozdítása elsősorban nem a kultúra iparosodására vezethető vissza: az mindig is ipar volt, a művészet csak egy mellékág. szerintem mint sok minden más, ez a változás is az információs társadalom felgyorsulása miatt következett be: az embereknek egyszerűen nincs idejük és energiájuk egy bizonyos dologért tartósan, masszívan, elszántan rajongani, ugyanis máris ott van a következő nagy dolog: a következő zenész, a következő album, ill. a következő kultfilm (amit már nem a rajongók, hanem a gyártók, forgalmazók tesznek azzá), a következő kultrendező,akövetkező ideál, stb. régebben azért mozdult rá olyan sok ember a házibulira, s más, hasonló kommerszekre, mert egyszerűen nem volt választék. illetve ami volt, azt jól megszűrten, gondosan kiválogatva, kiherélve kaptuk. de ha mondjuk, amerikai szemmel vizsgáljuk a dolgot, ott sem volt akkora rohanás. egy filmet sokkal több ideig játszották a mozik, egy szám jóval hosszabb ideig szerepelt a slágerlistán, stb. manapság egyébként nem csak az a szitu, hogy az internetnek hála minden el tud jutni mindenhová, hanem a technológiai fejlődésnek és az eszközök kvázi olcsóbbá válásának hála jóval több alkotó van: egy laptoppal szimfóniákat lehet rendezni, egy digitális kamerával és egy-két vágó- és effektező programmal filmeket lehet rendezni, s a net tele van az önmegvalósításról szóló site-okkal. szóval nehéz így kultuszt teremteni bárminek is, mert a valódi kultusznak idő kell.

clive: Igen, a Csili nem ma kezdte, de ők is kb. 10 éve, a Californication után kerültek abba a helyzetbe (legalábbis Európában), hogy bizony rendesen kimozdítják az embereket a helyükről - és ez sok embert jelent. Lehetne manapság is olyan zenekar, amely 5-10-15 év alatt beérik aztán még ennyit el is tölt a csúcson, de a maiak közül gyakorlatilag senkiben sincs meg ez a potenciál - legalábbis nehezen tudom elképzelni. Aztán ne legyen igazam! Ja, és hogy ne legyek már teljesen offtopik, és megemlítsek egy kulturális ikont a 2000-es évekből: nekem Christopher Nolan felbukkanása abszolút ilyen, a Mementóval kezdve és a The Dark Knighttal (egyelőre) befejezve. Szintén idevág valamennyire a Cloverfield is, bár az nem úgy kult, mint a The Matrix volt, de a körülötte tapasztalható felhajtás alapján ide vehetjük nyugodtan.

Most esik le, hogy még mindig súlyosan offtopik voltam... Szóval a plakát Menő, Tarantino-t mindig kíváncsian várom (bár nem vagyok egy vérmes rajongó), az előzetesek viszont jók voltak! A hozzáállás pedig nagyon helyes, mindenkinek élete főművét kéne letennie az asztalra... Minden alkalommal!:D