- az előzetesek ismeretében spoilermentes - 

Nem tudom, nem akarom feledni azt a gyomorszorító és mégis végtelenül cool érzést, ami akkor járt át, mikor láttam, hogy Arnold kap egy iszonytató fülest, kibillen a feje oldalra, de csak egy pillanatra, hisz már ismét ellenfelét nézi, elvileg szenvtelenül, de nem, érezni némi fölényes gúnyt, némi emberfeletti sajnálkozást a tekintetében, valami olyat, amit csak egy isten érezhet. Aztán a következő szekundumban már támad is, s legyél motorodhoz ragaszkodó nehézfiú, világmegváltó gerillaharcos vagy akár egy rivális terminátor, neked annyi.

Ez az az érzés, ami hiányzik a TERMINATOR SALVATION-ből. És azt McG is nagyon jól tudta, hogy eme félelemmel, tisztelettel és rajongással vegyes tényező nélkül filmje egyszerűen életképtelen. Mondhatnám úgy is, hogy egy robot.

Így aztán a direktor mindent bevetett annak érdekében, hogy mesterséges lélegeztetéssel ugyan, de igazi terminátor-filmet vigyen a vászonra. Lehetőleg ne olyat, mint Mostow: ne egy remake-et, hanem egy Cameronra jellemző univerzumtágító epizódot: a következő lépcsőfokot. Sajnálatos módon eme ambiciózus elképzelés olcsó trükkökkel kötött házasságot. A franchise-ból kiemelt, nehézkesen pozícionált jelmondatok csendültek fel ("I'll be back!" "Come with me if you want to live!") és a Guns'N'Roses, abban a korban, mikor a Guns'N'Roses már több mint ciki, sőt, McG Arnold pixelerizált fejét is bedobta a levesbe, csak hogy a rajongók örvendjenek. De nem örültek, mivel hát, nem volt az igazi...

Lehet, hogy a SALVATION végérvényesen kinyírja a TERMINATOR-filmeket (mármint az 1-2 évtizeden belül elkerülhetetlenné váló remake-ig), ugyanis a kritikusok zúgolódása és a nézők langyos fogadtatása alapján nyilvánvalóvá vált, hogy ez a sorozat nem létezhet Arnold pillantása nélkül.

Ezért aztán különösen elszomorító érzés, hogy a SALVATION mint nagyköltségvetésű akció/sci-fi, átlagon felüli munka. Gyönyörűen kiépített (és csak az utolsó harmadban szétbaszott) narratívája, elképesztő akciójelenetei, dimenziót és merészséget egyaránt kínáló küzdelmei és két főhősének karakteres jelenléte simán kiemeli az olyan papírmasé blockbusterek közül, mint például a... CHARLIE'S ANGELS.

A kritika ízekre szedte Christian Bale-t, minden bizonnyal a kiszivárgott hangfelvételnek köszönhetően, de túlzásokba estek. Bale egy olyan John Connort alakít, aki vakon hisz a végzetben, pontosabban abban, hogy a végzet csak rajta áll. Nem szimpatikus figura, elképesztően bigott, de egy igazi harcos, akivel taán nem szívesen ülnél le sörözni, de az életedet bármikor rábíznád; ugyanakkor a film igazi sztárja nem ő, hanem Sam Worthington, aki olyan karizmával bír, mint Gerald Butler vagy Russell Crowe, csak remélni merem, hogy nem fogja aprópénzre vagy gumicukorra váltani tehetségét.

Szóval akár még piedesztálra is emelhetném a SALVATION-t, hisz lebilincselő és logikus*, ám a történetben végül bekövetkezik egy olyan érzélmi és narratív törés, amely teljesen ellehetetleníti a rajongást. Ha ismered a sztorit, ha láttad az előzeteseket, akkor tudhatod, hogy Sam Worthington karaktere, Marcus Wright maga is kiborg, de ezt ő maga sem tudja magáról. Hite szerint egy halálraítélt 2003-ból, még az Ítélet napja előtti időkből, aki egyszer csak a jövőben találja magát. John Connor (Bale) sem tudja hová tenni ezt az érző gépet, hisz létéről, akár létezésének esélyésről sem az anyja, sem egykori védelmezője nem adott felvilágosítást. Marcus egy olyan alternatív univerzumból jöhetett, amely kiválóan kiszolgálja, mi több, továbbviszi a második Terminator-filmben ügyesen felvázolt "nincs végzet" gondolatát, ám a történet végül csúnyán elbánik karakterével, pedig útján nem kevesebb múlott, mint a film végzete: ha jobbra fordult volna, akár a THE DARK KNIGHT társfilmjeként is emlegethetnénk, de mivel balra fordult: legyetek üdvözölve rágógumi országban...

Second opinion: daesu kritikája.