Simán lehetne A MÁSOK ÉLETE társfilmje, hisz Cristian Mungiu szociál-realista drámája is az átkos korszakban játszódik, melynek lenyomata még ott díszdeleg nem csak a régi épületek falán, de az emberek lelkén is. Mégis, számomra ez a film váltotta ki a nagyobb hatást, mivel hiányzott belőle mindaz az audiovizuális pluszhatás, ami miatt egy filmet filmnek érzünk, bármennyire torokszorító és átérezhető - hatásos vagy hatásvadász.

Ez érdekes probléma, ugyanis a 4 HÓNAP, 3 HÉT, 2 NAP is zseniálisan megkomponált képekkel dolgozik. Cinemascope-ban felvett, pontos nyitásai, lassú svenkjei, acélos színei Fincher hideg precizitását idézik, s ez a bámulatos távolságtartás valójával delejezett.

Szegény én. Hisz önmagában a történet is földbe hengerlő, s nem csupán azért, mert kegyetlenül életszerű (köszönhetően valamennyi színész kiváló munkájának és a párbeszédek realitásának) és kényelmetlenül ismerős (a helyzet csak egy fokkal volt rosszabb keleti szomszédainknál), hanem azért is - és ez piszkosul váratlanul ért -, mert feszültebb, mint bármelyik thriller, amit mostanában láttam.

Fölösleges lenne elemezgetnem a tetteket, boncolgatnom a karakterek lelkivilágát: a megfelelő következtetést úgy is le tudjátok vonni. Már ha meritek. Igazi mestermű.

(Már megint a CORNERfilmet promózom - de hát aki megérdemli, az megérdemli :) -, de a film hamarosan kijön DVD-n, méghozzá meglepően klassz kiszerelésben, jó áron. Ne hagyjátok ki.)