Továbbra sem büntetik a magáncélú zene- és filmletöltéseket hazánkban, derül ki az index cikkéből. A szerzői jogról szóló törvényhez a november elején lezajlott parlamenti ülésen ugyan formálisan átszabták, de a magáncélú letöltések büntethetőségéről szóló indítványt elvetették, mi több, vitát nyitottak az üres adathordozókon szereplő jogdíjról, melyet a képviselők szeretnének eltörölni, hisz sem Szlovákiában, sem Romániában nem kell fizetni az üres CD-k, DVD-k után, ezért aztán a magyarok is ezekből az országokból hozzák be a jóval olcsóbb lemezeket, állítólag évi 27 milliárd forinttal támogatva a szlovák és román piacokat. Ennek véget kell vetni: töröljék el itthon is a jogdíjat, legyen olcsóbb a lemez, amire aztán nyakra-főre írkálhtja mindenki azt, amit az egyre gyorsabb és olcsóbb netről leszedett.

Ez mind nagyon szép (nem az, de erről majd később), csupán az állam szerint a filmek és zenék letöltését mindig is az üres adathordozókon szereplő jogdíjakkal kompenzálták, hisz az egyszeri ember kénytelen tárolni valamin a letöltött művészeti termékeket. Mérlegelni meg nem lehet, hisz sem azt nem tudjuk, mennyi bevételtöl esnek el a jogtulajdonosok a letöltéseknek hála, sem azt, hogy mennyi bevétel jön az eladott adathordozókból. Persze, józan paraszti ésszel össze lehet hasonlítani A sötét lovag kölcségvetését azzal az egyrétegű DVD-lemez gyártási költségével, amire rákerül a letöltést követően.

Terészetesen a szerzői jogról szóló törvény meglehetősen ködösen nyilatkozik a magáncélú letöltésről és másolásról, hisz ügyes manőverezéssel még a másoláshoz szükséges eredeti, jogszerű műpéldányt is ki lehet kerülni, mert ha valaki esetleg rákérdezne, honnan van a TDK mákájú Madonna CD, nem azt kell rá felelni, hogy lemásoltam Pityutól, hanem azt, hogy letöltöttem a netről. Mert hát azt szabad.

Feltölteni viszont nem szabad, ezt senki sem vitatja, ám abba kevesen gondolnak bele, hogy a legtöbb letöltés feltöltéssel jár: a torrentek, peer-to-peer rendszereken jó esetben legalább annyi adatot fogadsz, mint amennyit továbbítasz, de ha csak egy byte-ot is, máris törvényt szegsz. Direkt letöltés csak ftp-rendszerekről történhet, oda viszont valakinek fel kell tennie a jogvédett anyagot, ráadásul ennek elérhetőségéért a legtöbb esetben fizetned is kell, de ilyenkor megint nem te vagy a hunyó, hanem az, aki az ftp-t üzemelteti, illetve dehogy: mit tudja azt a szolgáltató, hogy a kedves bérlő mit tart az ő tárhelyein (amúgy tudhatná, ha akarná), tárhely-bérléshez pedig nem kell anyakönyvi kivonat, legtöbb esetben elég egy e-mail cím és egy átutalt összeg.

Tegyük fel, hogy a jogvédett anyaggal gazdálkodót fülön csípik: a büntetés enyhe, a magyar jogalkotás elnéző ilyen esetben, precedens se nagyon van, ellenben a legtöbb piacon, sőt elvileg használt termékekkel foglalkozó üzletben is hegyekben állnak a másolt CD-k, DVD-k.

De térjünk vissza kicsit az individuumhoz: letöltöttél egy filmet, kiírod DVD-re, elvileg mással nem oszthatod meg, nem mutathatod meg, nem adhatod kölcsön, de ezt megint csak nem lehet szabályozni, mert amint az adathordozó átkerül máshoz, az új birtokos simán mondhatja, hogy ő töltötte le.

Summa summarum, a letöltés Magyarországon továbbra is erkölcsi kérdés marad, nem pedig jogi, s amíg általános marad az a sok-sok évtizede belénk kódolt szemlélet, hogy másolunk, illetve töltünk, ahogy tetszik, addig cérnavékony marad az az erkölcsi hangocska, ami esetleg arra buzdítana, hogy vegyük meg azt, amit más országokban meg kell venni.