Mint ahogy azt rajongótábora jól tudja, Tim Burton igazi multitalentum: természetesen a filmjeiről ismert csak igazán, de szorgos karrierje során kipróbálta magát majd minden művészeti médiumban. Festett, rajzolt, szobort; ruhát szabott és díszletet faragott, épített és rombolt és írt – de bármilyen önmegvalósítási módszert lovagol épp meg, szerzői énje mindegyikről visszatükröződik.

És te is tudod, milyen Burtonország: gyermeki, játékos, félelmetes, sötét – a felszínen, a mélybe merülve pedig groteszk, emberi lelket és testet boncolgató, már-már beteges, de csöppet sem fertőző, inkább amolyan klinikai eset, amelyre rácsodálkozol, érted és érzed, de megélni nem feltétlenül szeretnéd.

Az 1997-ben publikált, nálunk a hetekben megjelent verseskötete, a Rímbörtön szomorú/szellemes álca mögé rejti az ember egyik legnagyobb félelmét, a sérült utód lehetőségét. A kötet szereplői mesebeli figurák, egytől-egyig fiatal, sokszor újszülött gyermekek, akiket testi – de semmiképp sem szellemi! – fogyatékosságuk miatt kivet magából a közösség.

Éppen ezért ez a kötet nem gyerekeknek szól – főszereplői és a limerickek, azaz a pársoros, ún. nonszensz-versek játékosan egyszerű nyelvezete ne tévesszen meg senkit: Burton toleranciára int, méghozzá cselesen, hisz míg egy-egy szófordulatával (melyek Stern Gábor kitűnő fordításában sem váltak köddé), bájosan együgyű rajzával nevetésre ingerel, a versek olykor-olykor drámai, máskor reménytelenül nihilista végkicsengései mellett még el sem halt az előbbi kacaj, de már bűnösnek érezzük magunkat. S talán még az a csoda is megtörténhet, hogy a kimondatlanul is degradáló sajnálat és szánalom helyett a versek együttérzést szülnek, s ez az érzés lehet úrrá rajtunk akkor is, ha legközelebb a valóságban találkozunk egy osztrigasráccal vagy egy vudulánnyal.

A Rímbörtön megvásárolható az Xpress.hu webshopban.