az idei sziget programját látva az első gondolatom ugyanaz volt, mint neked (***** *******), de elhatároztam, nem hagyom, hogy elrontsák a szórakozásom. végigbújtam az összes színpadot és összeállítottam egy futásokkal, beesésekkel, ingázásokkal teli sűrű programot.

majd hagytam az egészet a francba. ez nem az a sziget, amiről tavaly kénytelen-kelletlen nosztalgiázva hazamentél, ez legfeljebb a búcsú - beszéljünk akár méltatlan temetésről, akár az egyre inkább elhatalmasodó majális fílingről. a megtekintett koncertek száma egyre csökkent, a jó koncerteké még inkább, a nagyszínpad magastartományáról nem is beszélve, és még ahhoz sem volt kedvem, hogy az ilyenkor szokott módon fordított arányosságban adagoljam az alkoholt. fejlődésként legfeljebb a hammerworld áthelyezése (normális fellépők hiányában mondjuk tökmindegy) és a karszalagok textilizálása említhető - ez utóbbi egyrészt kevésbé idegesítő, mint az eddigi papírműanyagizé, másrészt megoldja a vip-területre való bejutást az utolsó napokon (ez is feleslegesnek bizonyult, hiszen sajnos már úgy hálóznak az ismeretségi körök, hogy kint kevesebben voltak, mint bent. igaz, a megasztár teljes castjának feltűnése - celebspotting!! - kárpótolt).

szigorúan címszavakban, ennyi történt:

1. nap
mgmt - nem titkoltan nagy várakozásokkal - és félelmekkel - tekintettem a koncert elé, és utólag is hasonlóan vegyes érzelmeket hagyott bennem. a hálátlan időpontból és a frissen jött népszerűségből kifolyólag a közönséggel való kapcsolat kimerült a... semmiben, de zeneileg tökéletes volt a gig. nem csak sikerült visszaadni az albumon hallható hihetetlenül vastag sample-effekt hegyeket, de a session zenészek által rockosított hangzás még rá is tett egy lapáttal. kár, hogy a nagyszínpad hangosításának köszönhetően ebből csak a basszusok voltak jól hallhatóak - egyébként a sziget legjobb koncertje lehetett volna.

alanis morisette - nem vagyok a hölgy nagy rajongója, könnyed énekelgetős pihenésre számítottam, ehelyett kaptam egy nagyszerű rockkoncertet egy tipegő-kéztördelő testben lakozó elsöprő hang prezentálásában.

the kooks - felvételen nem győztek meg, gondoltam kapnak egy esélyt. három-négy szám után kirohantam, borzalom.

2. nap
kaiser chiefs - az egy sablonra épülő futószalag számokat a ricky wilson személyében pörgő energiabomba a fesztivál legjobb koncertjévé fűzte össze. hangulatkeltésben mester, hát még ha énekelni is tudna...

jamiroquai – a fiúk egy közepes számmal nyitottak. majd eljátszották ugyanazt még tízszer. booring.

modeselektor – a jrq előtt összegyűlt álmos tömeg miatt lemaradtam róla. felrobbanás.

irie maffia – baráti nyomásra, szkeptikusan mentem be a reggae-hiphop-ska keveréket játszó magyarok koncertjére - egyik sem az én stílusom. ilyen hangulat mellett azonban ez nem számított, meglepő módon halálprofi koncert volt táncolással-ugrálással-izzadással.

3. nap
urh – hiába érdekelt nagyon, győzött a fáradtság és az egyébként harmatgyenge program, otthon maradtam, wantedet néztem (kritika hamarosan).

4. nap
r.e.m. – rossz hangosítás, még rosszabb számok, annál is gyengébb hangulat. amennyire vártam, akkorát csalódtam.

5. nap
pendulum – végre valami megbízható. lett volna. a tankcsapda no comment, a killers a tavalyi sziget óta kísérti rémálmaimat, úgyhogy a frissen összeszedett torokfájással otthon szürcsöltem a teát (és megnéztem a princess bride-ot). a péntekkel együtt így a sziget legjobb napja volt. .