24 karátos amerikai giccs. tarisznyafilmnek nem elég absztrakt, kommerciális mozinak túl szélsőséges, de van olyan direkt, hogy jó sokan magukénak érezzék. a vaskosan sulykolt üzenetek (ha el akarsz érni valamit, akkor nyújtsd ki a karod! állj a saját lábadra, de ne vágj el minden gyökeret! stb.) mellett néha-néha enged gondolkodni, s nem tagadom, volt úgy, hogy engem is elkapott a "de jó lenne, ha" érzés, ami nem utolsósorban a bedolgozóknak: az operatőrnek, eddie vedder dalainak és a kétségkívül tehetséges szereposztásnak köszönhető, no meg amerikának, amely újra meg újra képes lenyűgözni szépségével. sean penn mindenféle jegyet, de különösebb eredetiséget nélkülöző rendezésén viszont érezhető az izzadságszag: ő most jól oda akart pirítani, mint mel gibson vagy clint eastwood, de filmje inkább nagyzoló, semmint nagyformátumú. azért örülök, hogy nem ment rá a házassága.
Az oldalon található tartalmak kizárólag
