"- hát te élsz?!
- meghaltam volna, ha nem jelennek meg a jetik és nem visznek el az élet forrásához."

már-már szégyellem magam, amiért kritizálni mertem a rokonséróval felvértezett majmokkal liánozó shiát, a szövőszékből sorsot olvasó morgant, akár még a kétfejű orosz mutánskutyákat is a nem-mondom-meg-melyik-filmből. a harmadik (negyedik?) múmiás film szellemi szintjéhez képest eme jelenetsorok a magasművészet iskolapéldái.

nem is tudom, hol kezdjem... mondjuk, a történettel. a fenti idézet ebben a formában hangzik el a filmben, méghozzá egy drámai jelenet csúcspontjaként, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. a jetik is úgy bukkannak fel a semmiből, mintha valaki portált nyitott volna a szörny rt-re (animáció tekintetében azért jóval szerényebb iskolát képviselnek), s ezt kapd ki: minden további nélkül szállnak harcba a jó oldalon.

mert a mummy 3 a jó meg a rossz örök küzdelméről szól. a jó jelen esetben az a néző, aki kedvenc indy v2.0-jának újabb kalandjaira kíváncsi, ezért pénzt is hajlandó áldozni, a rossz pedig az a hollywoodi producer, aki megrendel 6.275 speciális effektust és nulla darab forgatókönyvet arra gondolva, hogy ez legutóbb is bejött. igen ám, csak az a bizonyos "legutóbb" hét évvel ezelőtt volt, s időközben nem csupán egy generáció nőtt fel, hanem indy is visszatért, hogy tessék-lássék, de leporolja a többi kalandhőst a porondról.

mihez tud kezdeni egy ilyen helyzettel rick o'connell, azaz brendan fraser? aráját új színésznőre cserélték (rachel weisz helyett maria bello küzd független mozis nívójának teljes lerombolásával), fiát pedig egy olyan fickó alakítja, aki szemlátomást csak 8-10 évvel fiatalabb nála. megmondom én: nem sokat. a forgatókönyv fáradt "szellemtéseket" ad a szájába; mindenki a dicső múltról és múmiákról pofázik, méghozzá szüntelenül. a bad boys 2-ben nem fecsegtek annyit, mint ebben a filmben. nincs olyan akciójelenet, melyet ne kísérne folytaonos kommentár. az írók a nagy számok törvényére alapozva úgy gondolhatták, ha a hősük sokat beszél, akkor egyszer biztosan mond valami vicceset. á, hiú remény. az "utálom a múmiákat" szóösszetétel minden második percben elhangzik, közben az én fejemben is ehhez hasonló gondolat fogalmazódott meg.

indy-nek sikerült tisztességgel megöregednie: o'conelléknél az öregség úgy jelentkezik, hogy elalszanak szex közben (pontosabban már szex előtt), horgászás közben saját nyakukba állítják bele a horgot, stb. ám amikor beindul a kaland ("lécci, vigyétek el ezt a felbecsülhetetlen értékű kütyüt ide meg ide, mert erre a küldetésre nincs jobb jelöltünk két kiöregedett kalandornál"), úgy tesznek, mintha mi se történt volna. elképesztően fantáziátlan, ám bourne-ösen szétkamerázott bunyókban tucatjával nyomják le az ellent, s közben még csak meg sem izzadnak, pedig engem már attól kiverne a verejték, ha ennyit kéne szövegelnem akciózás közben.

jet li rajongói kénytelenek beérni egy hosszabb kameóval, ugyanis a címszereplőt a film nagy részében CGI helyettesíti, s mikor végre szembeszáll a szintén legendás michelle yeoh-val, küzdelmük gyorsabban ér véget, mint az egészségügyi reform. mégis ez a film egyetlen igazán emlékezetes pillanata: a többiben érdektelen figurák idétlenkedése és bármilyen logikát vagy narrativát nélkülöző, de zajjal és bajjal fájdalmasan túltömött jelenetek váltogatják egymást. jó lenne, ha több múmiát most már nem kaparnának elő a föld alól.