szerencsétek van, ezúttal mindenkit megkímélek a hoszas ömlengéstől (már csak azért is, mert 3 órán belül a balatonba szeretném lógatni a lábam :).
szóval az a nem túl meglepő hírem van, hogy a pixar ismét csodát művelt. amit művelnek, szinte egyedülálló a kultúrtörténelemben, hisz egy-két művük ugyan kisebbet szólt, mint vártuk, de rosszat még soha nem adtak ki a kezükből. lasseterék mindig érzik, mikor kell tovább lépni egy bizonyos zsánerről, mikor kell elhagyni a vicces állatkákat, mikor kell kihúzni az újabb buddy movie-t a naptárból, mikor kell valami merészet bevállalni.
pl. egy olyan rajzfilmet, melynek első felében senki nem beszél. egy olyan rajzfilmet, amely apró és idétlen poénokkal indít (lásd az előzeteseket), s míg ezeket a "szellemtéseket" végig megőrzi -hogy a kicsik is kacagjanak -, mély üzeneteket tár fel, egyénnek, közösségnek, az egész emberiségnek egyaránt, s mindezt egy gyönyörű románcba foglalva. szó mi szó, rég láttam ennyi humánumot, ráadásul egy olyan filmben, melynek főszereplője egy ócskavas.