vannak jó filmek, vannak rosszak és ott van a hancock. de úgy is fogalmazhatnék, hogy vannak filmek és van a hancock... esetleg vannak szórakoztató dolgok és van a hancock. tulajdonképpen édesmindegy, hogy közelítem meg a dolgot, a hancock sehogy se működik.

előtörténetét nézve ez talán nem is olyan meghökkentő: évekkel ezelőtt, mikor még "tonight he comes" keresztségre hallgatott, a vérkomolysztori egy frusztrált szuperhősről szólt, aki képtelen volt szexuálisan kielégülni, ugyanis ejakuláció során megölte a nőit. a kevin smith-t idéző sztori jó sokáig keingett hollywoodban - stúdiók és rendezők között egyaránt -, mire kikötött akiva goldsman producernél és will smithnél, akik szerint az antiszociális szuperhős ötlete tök jó, csupán ebben a formában eladhatatlan. az R-rated felhang tehát ment a levesbe, s új forgatókönyvírók bevonásával rágyúrtak a családbarát áthangszerelésre. ekkor jött a képbe peter berg, aki john cassavetes rendezésein nőtt fel, s filmjeit tekintve igazi multitalentumnak mutatkozott, aki csak a nagy áttörésre várt. úgy tűnt, egy hullámhosszon járt az agya smith-szel és goldsmannel: könnyed filmet akartak egy antihős hőssé válásáról.

végül hogy sikerült összehozni ezt az életképtelen masszát... előbb fogom megtalálni jimmy hoffát, mint a választ erre a talányra. az előzetes a nyár egyik legnagyobb mókáját ígérte számos  money shottal - a vonat meleg-megállításától kezdve a bálnahajító magánszámig. hanyatt-homlok rohannál a moziba, ugye, de sajna el kell, hogy szomorítsalak: a beilleszkedni képtelen, politikailag és társadalmilag teljesen inkorrekt hőskép jó, ha 20 percig kitart, aztán hancock egy csapásra megjavul. értsd: leteszi a piát, megszólal a rehab-terápián, megborotválkozik, rendbeszedi a séróját és valami klassz öltönyt is talál. továbbá megtanul landolni, tisztán beszélni és nagyon-nagyon kedves lesz. ki a franc ez az új hancock? és ami még fontosabb: kinek kell ez az új hancock?

a kérdés megválaszolatlan marad, ehelyett a cselekmény bedob egy kiadós cápaugrást (egy másik jellem esetében), s a film ekkor végképp talajt fog. pontosabban elveszíti az uralmat a szándékok, de még a zsánerek fölött is. a mérsékelten humoros sztori (bízd ide, a jobban sikerült poénokat az trailerekben lelövik) átkapcsol egy melodráma szókészletével bíró mítikus katyvaszra, amiből aztán nagy egzisztenciális háború lesz, megspékelve egy kellemetlenül hosszú kórházas jelenettel, amely mintha darren aronofsky idegölő esztétikáját idézné... hová rejtsem azt a kiskölköt, akinek elvileg ez a film készült?!

és ha már az esztétikánál tartok: vajh paul greengrass majmolása mennyire stílszerű egy "családi látványmozi" esetében? milyen létjogosultsága van a nyugtalan kamerának, az extrém közeliknek és az ad-hoc jellegű vágásnak egy komikus(nak szánt) jelenetben?

elképesztő görcsök járják át a filmet: miközben egyfajta független íz adaptálására törekszik, a jellemek irreálisan elnagyoltak, mintha rajzfilmfigurák lennének. a főgonosz például teljesen érthetetlen, sem az indítékait, sem a reakcióit nem fogtam, de néha még azt sem, amit mondott. valamennyi kérdés közül azonban az a legfontosabb, hogy vajh peter berg mit akart mondani ezzel a filmmel? egy új trend eljövetelét? a zsánerek közötti határvonal elmosódását? a nyári mozi felnőtté válását? majd utólag biztos ő is azt mondja: "bocs, csak vicceltem."