a hollywoodi stúdiók marketingosztályai sürgős átszervezésre szorulnak. jelenleg úgy áll, hogy a nyár legjobb filmjeinek jutottak a leglaposabb előzetesek, a legrosszabbaknak pedig... hát, azok sem állnak jobban. emlékezz csak vissza: anno, azaz első előzetes megjelenésekor alig volt olyan egyorrú, akit kicsit is felizgatott volna a piros-sárga bádogdoboz repülése, s a pandát pofán paszírozó keljfeljancsi látványa is rosszat sejtetett. erre mi történt? vasember büntetett, panda csoki pedig az utóbbi hetek-hónapok legfelhőtlenebb szórakozását tálalta tojásos rizzsel, sok röhögéssel.

a siker titka a 'high concept', azaz egy olyan sztori, amely egy mondatban leírható. ennél már csak az jobb, ha már a cím mindent elmond a filmről: van egy panda, amely kungfuzik. király! máris millióan tódulnak a moziba. na jó, a dolog nem ilyen egyszerű: a 80-nal száguldó buszhoz kell egy keanu, a rükvercfilmhez meg egy nolan, a kung fu panda pedig jól megválasztott elemei miatt működik.

a történet egyszerű, mint a tésztaleves, mondanivalója alig haladja meg egy szerencse süti nívóját, ugyanakkor a tálalás frappáns: a túlsúlyos pandával könnyű azonosulni, főleg azért, mert a szőrös mamlasz nem álmodik nagyot, ő csak látni szeretné grandmaster flasht, izé a furious five-ot, azaz a környék öt legjobb harcművészének bemutatóját, s eszébe sem jutna kungfu harcosnak állni, hisz tudja, mire képes. vagy mégse? természetesen a véletlenek (de hisz nincsenek is véletlenek!) egybeesésének köszönhetően a pandából padawan lesz, s alkalma lesz bebizonyítani, hogy izé... több van a felszín alatt.

de mint említettem, a helyzet korántsem ennyire egyszerű, ugyanis a panda végsősoron nem táltosodik meg, a film végén ugyanolyan esetlen marad, mint a startvonalnál (csupán egy rejtett tulajdonságára derül fény), s talán ez a film egyik legnagyobb erénye: nem hazudozik össze újabb "többre vagy képes" maszlagot, amitől a tartós változásra képtelen néző frusztrált lesz, inkább azt sugallja: használd ki azt, amid van.

és a pdi most a legjobbakat állította csatasorba: a tavalyi shrek elavult látványvilágával szemben a grafikusok most komplett világot építettek, amelynek legapróbb eleme is egy jól összeszedett elképzelést szolgál ki. ezt hívják stílusnak. s ha már a stílusnál tartok: nem kicsit ciki, hogy egy animációs film bunyói leiskolázzák az utóbbi évek legmenőbb harcművészeti filmjeit, koreától kínáig, amerikától andalúziáig (oké, kellett egy a-betűs "ország").

külön öröm, hogy a pandának van mesélni valója, története, amely a mostani animációs filmek javával ellentétben nem afféle alibi vmi fárasztó popkulturális utalás, szóvirág vagy gigantikus hasraeséshez. szellemes és szeretnivaló. és még a szinkron is durvajó. pandát a népnek.