a j.j. abrams fejéből kipattant sorozatnak van egy óriási előnye a többi addiktív szériával szemben: amíg a mcguffinja megválaszolatlan marad, addig megőrzi omnipotenciáját: bármit megtehet, hisz míg jack bauernek a nap végére hatástalanítania kell az utolsó bombát, scofieldéknek pedig meg kell szökniük, mielőtt a bratyót kivégzik, addig a lost úgy és addig játszik a rajongóival, ahogy és ameddig csak akar.

de hát a lost fannak pont erre van szüksége: kérdőjelekre, melyekre addig keresheti a választ, amíg a sorozat következő epizódja fel nem tesz egy fontosabbat (vagy annak látszót). természetesen végül össze fog állni a kép, amely sok rajongót fog kielégíteni, de legalább annyit feldühít majd. őket a szükségszerű spinoff részekkel lehet kielégíteni. esetleg egy össznépi lost: the movie-val?

no de nem kívánok ennyire előre rohanni: a második évadot még a legelvakultabb rajongók is "so-so" minősítéssel illetnek, s tény, hogy a 23 epizódból álló szezon mesterien húzza a már-már molekula vékonyságú rétestésztát. na jó, a "mesteri" jelző nem mindig áll, főleg abban az epizódban, melynek fele azzal telik, hogy sawyer és hurley egy zajos békát kerget. mégis, a cselekmény pörögni látszik, pedig valójában statikus marad: senki sem lesz okosabb, senki sem jut egyről a kettőre, senki sem változik meg. nézőpontok, térfelek váltanak, történnek nagy revelációk, melyeket visszaesések követnek, de a kérdések ugyanazok maradnak: kik azok a mások? mit tudnak a rejtélyes számok? és kate melyik borostásat választja?

a sorozat kulcsa nem ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásában rejlik; a lost is ugyanazt a receptet követi, amely már a seinfeldnél, a simpsonsnál és még ki tudja, hány sikersorozatnál bevált: a dolgoknak alapvetően nem szabad megváltozniuk. és ha egyszer erre a szigeten rekedtek is rájönnek, akkor talán végre felfogják, hogy a purgatóriumban tapossák a sokak által megjárt utat.

az ufókat idekeverni amúgy is gagyi húzás lenne.

kapcsolódó anyag
lost s1 kritika
lost s4 dvd-n és bd-n