szép, egységes külső, bravo. remélem folytatódik ez a tendencia, hogy külsőre is egyre igényesebbek a hazai kiadványok...

kár, hogy rengeteg az ellenpélda. mindenesetre éljenek a pionírok!

Hát, szerintem elég ronda. Ezeknek a filmeknek semmi közük egymáshoz, eltekintve a kiadótól. Vagyis a barna keret a kiadót reklámozza. Mint amikor egy film borítójára a producert írják ki a legnagyobb betűkkel. Akkor lett volna elegáns és valóban szép, ha a kartontok eleje átlátszó és a műanyagtokban lévő borítón már az eredeti dizájn van keret nélkül. 4000-be ez azért beleférhetett volna, ahogy egy digipack is. Azt mondják, további Truffaut-filmek megjelenése a Bársonyos bőr sikerétől függ. Ennek tükrében a 3 ezres ár kicsit aggasztó.

a műanyagtokon már nincs keret, sőt, ezeken az esetek többségében valamilyen teljesen más design fog szerepelni. a barna (aranyszínű) keret pedig a sorozatot reklámozza, nem a kiadót, a sorozat pedig annyit tesz, hogy "régi és új klasszikusok igényes kiadásban". sajna, a 4e ft-ba sokkal kevesebb dolog fér bele, mint ahogy azt az átlag mutatja. egy budapestfilm vagy egy fhe, szóval a nagyok megengedhetik maguknak, hogy ilyen árakon dolgozzanak (azért ők se nagyon szoktak), míg egy rétegfilmekkel dolgozó kiskiadótól ez elég nagy húzás. egyébként a cornerfilmnek már volt korábban digipakos kiadványa - nem is ennyibe került. az pedig elég szomorú, de sajna, félig-meddig reális, hogy valaki a háromezres árat is sokalja...

Egy sorozat attól sorozat, hogy van, ami összeköti egymással a darabjait. Ezeket a filmeket semmi lényegi nem köti össze. Úgy általában, az "új klasszikus" szlogen elég értelmetlen kifejezés szerintem. Leginkább azért szokás használni, hogy - a kiadó személyétől eltekintve - semmilyen kapcsolatban nem lévő művekre valamilyen közös nevezőt húzzanak, ezzel is szuggerálva a vásárlót, hogy a "sorozat" minden darabját vegye meg. Mindenesetre, ha muszáj a logo, akkor legalább valamilyen keretezetlen megoldással rukkoltak volna elő, vannak erre jó külföldi példák szépszámmal. Az árképzést (benne pl. a jogdíjat) természetesen nem ismerem, de látom, hogy a Cinetel ennyiért - kevesebbért is - már ad digipackot. És a 6 lemezes, 3 filmes Bosszú-trilógia sem került 12 ezerbe. Van pl. a Süddeutsche Zeitungnak az a Cinemathek nevű sorozata. Egyszerű, de korrekt megoldás. Ha azt még tovább egyszerűsítjük, négy helyett hárompaneles digipackot csinálunk, ráteszünk néhány képet, kis összekötő szöveget, még akkor is egy a magyar piacon egyedülálló csomagolást kapunk, amely tényleg önmagában is ösztönözné az eladásokat. Nem tudom, mennyibe kerülne ez vagy valami hasonló a corneres példányszámok mellett, de ha annyira drága a digipack, akkor a Cinetel miért vacakol azzal a néhány száz darabbal, miért nem rakja az összeset a műanyagtokos 990 ft-osba? Ugyanez áll a Sissi és a Lady Chatterley kiadójára is. Remélem, sokan megveszik a Bársonyos bőrt, de meglepne, ha 3 ezerért - leárazás, vagy árukapcsolás nélkül - sikeres tudna lenni. Ez van. Nem a kiadó tehet róla, hogy 3000 ft sok pénz egy filmért, de nem is a vásárló.

olyat kijelenteni, hogy semmi nem köti össze őket, erős túlzás. teszem azt, egy trancsír horror és egy banánhéjon csúzkálós blődli is ezen a címen jönne ki, akkor megérteném a felháborodást. ez a négy cím értéket képvisel, nem szeretem ezt a gyűjtőfogalmat, de azt szokták mondani, művészfilmek. a kapcsolat valóban lazább közöttük, mintha kizárólag új hullámos, neorealista vagy teszem azt német impresszinosta műveket sorakoztatnának fel, de ha körbepillantasz - akár itthon, akár külföldön -, ez a megoldás egyáltalán nem egyedülálló. nálunk volt egy "legendák klubja" nevezetű sorozat, melynek keretében nem csak terminatorok és rambók jöttek ki, de pl. az elefántember is. vagy ott van az ausztrál director's suite vagy a világhíres criterion. mi ezeknek a közös ismérve? igényes filmeket tartalmaznak minőségi kiadásban. remélhetőleg erről fog szólni a corner sorozata is. sajnos amit a cinetel művel, az piacrombolás. egyrészt az ő digipakjaik alulról súrolják a gagyi minősítést. a grafikáik borzasztóak, a nyomás elképesztő, a tokok lötyögős szarok. összességében nívótlan vackok, de sokaknak csak annyi jön le, hogy DIGIPAK, szóval hű, de jó. ez elszomorító. valóban nem ez a kiadó hibáztathat azért, hogy sok a háromezer. ezen a piacon lassan már a 990 ft is sok lesz. általában igénytelenek a vevők, s ezt sok más kiadó jól meg is lovagolja. a tescós turikba gyártó kiadók 600, 300 é s 99 forintos kiadványai diktálják az iramot, a többiek pedig kénytelenek feléjük tartani, hisz csak így maradhatnak életképesek. ez pedig részben minőségrombolással, részben pedig áron alul kiadott termékekkel jár.

szerintem szép ez a sorozat. 3-4e forint pedig szerintem nem sok egy-egy igényesebb kiadásért. egy példát mondok, ami meggyőzött, és amit előbb-utóbb megveszek, a the host díszkiadása. sajnos nejlonban volt, amikor a kezembe vettem, de már kívülről is csodálatos volt. a cinetel digipackokat nem ismerem, de a hatchet-tel teszek majd egy próbát (csak ne azzal a gáz borítóval jelenjen meg, ami most még az xpressen látható.) amúgy szeretem a művészfilmeket, de sajnos szkeptikus vagyok a corner új sorozatának sikerével kapcsolatban. sajnos nem hiszem, hogy a művészfilmeknek lesz elég piaca idehaza. a kultúrsokk-sorozat is a 990ft-os kosárban végezte... de ne legyen igazam. én mindenesetre szurkolok a corneréknek. és veszek majd a kiadványaikból is, hogy ennyivel is hozzájáruljak a jövőjükhöz, ha már egy ilyen lehetetlen dologba vágták a fejszéjüket.

Nem vagyok felháborodva, csak leírtam a véleményemet. A Criterion és a LK pont jó példák: Ugye, itt ez a keret volt a gond(om). A Criterion - mellesleg ők nem használják az "új klasszikusok" szlogent, helyette "jelentős kortárs film" szerepel a hátlapon, ami szerintem korrekt - az egyszerű, de elegáns dizájnnal (bár az újból nekem a C nem tetszik) kifejezetten nem sugallja, pláne nem hangsúlyozza túl a sorozat jelleget, hiszen az a többszáz kiadvány, a némafilmektől kezdve Fellinin át a koncertekig, vagy épp a Bárányok hallgatnak c. filmig, kétségkívül nem alkot sorozatot - az egyetlen közös bennük a kiadó személye, és persze a kiadvány ebből fakadó minősége. A Legendák Klubja marketingfogás. Valóban hiánypótló darabokkal indult (ez volt bennük a közös pont: nagyon keresett filmek, amelyeknek már régen meg kellett volna jelenniük), de aztán szépen ellaposodott - némelyik címet akkor hallottam először. Ha sorszám szerint nézzük (001:T2, 003:The Doors stb), nekem az első tízből 6, a következő tízből 4, az maradékból szintén 4 van meg. Mi az egyetlen kapcsolat a King Kong, a Megvetés, a Camille Claudel, a Ragyogó napfény, a Köd, az Önkéntesek, a Bill és Ted zseniális túrája meg a többi között? Egy szlogen egy sárga csíkban és más semmi. Semmilyen közös címkét (műfaj, érték, kiadvány minősége) nem lehet rájuk ragasztani. Vagyis az első esetben van egy alulhangsúlyozott dizájnunk, amely mögött többségében jelentős filmek minőségi kiadása áll. Második esetben pedig egy szimpla reklám, amely mögött nem áll semmi, hiszen a sorozat még legjobb pillanataiban is csak a hiánygazdaság egy-egy fehér foltját tüntette el. Az egyiknél maga a film akarja eladni magát, a céglogó csak diszkréten utal a várható (tartalmi és formai) minőségre, a másiknál harsányan szilanizál a reklámszlogen - joggal, hiszen amit el akar adni, az igencsak vegyes minőségű. Ugyanaz a különbség, mint az "alulhangsúlyozó" szépasszony, és a "termékeit" a képedbe nyomó sarki pillangó között. Szóval, csak ennyi volt a gondom: Nem tetszik ez az erőltetett keret. Egy Artifical Eye, új Criterion jellegű csík, vagy egy jellegzetes logó (pl. Arthaus) jobb lenne. Művészfilm: Ez a kifejezés eredetileg is elég homályos lehetett, nálunk - köszönhetően a 70-es-80-as évek hazai filmgyártásának - idővel degradáló értelmű fogalommá alakult, mostanra pedig már semmi értelme nincs: Pl. nem tudom, hányszor olvastam az interneten (magyarul, persze), hogy Hitchcock művészfilmeket csinált. Cinetel: Nekem egy digipack van tőlük. Kétségkívül egyszerű, magyaros a kivitele, amolyan digipákó, de összességében elfogadhatónak tartom. És ha meggondolom, hogy ennyiért - de inkább többért - az FHE, az Intercom csak egy büdös, fekete tokot ad... Szerintem, a vevők többsége nem igénytelen, hanem realista: Ennyit tud költeni egy filmre, ennyit ér meg neki. Ha átszámolod a 3 ezer forintot munkaórára, és megkérdezel egy amerikait, dolgozna-e ennyit egy átlagos DVD-ért, simán beintene.

orion: kétségkívül jó az érvelésed, teljesen elfogadható (nem is gondoltam, hogy fel vagy háborodva vagy ilyesmi :), csak szerintem itt-ott hézagos. ami a legendák klubja indulásakor sokaknak problémát okozott, ma az egyik legkeresettebb speckó (most, hogy már nincs): történetesen a sárga csíkos papírtokra gondolok, meg az egész "gyűjtsd össze mindet!" hajcihő, amiből bőven találhatsz példát az xpressen. a criterion is többet pakol a kiadványaira a "C"-betűnél: van egy függőleges csík labellel, sorozatszámmal, ez utóbbi pont a kiadványok sorozatjellegét hangsúlyozza. természetesen ez utóbbi megoldás szerényebb, mint a "corner-keret", amely minden bizonnyal reklámfogás is a kiadó részéről, amely gyűjtésre ösztökéli az embert. valószínűleg a kiadó is jól tudja, milyen rétegfilmekről van szó, melyek között vannak kisebb-nagyobb címek, s a sorozatjellegből kiindulva a nagyobb címek megtámogathatják a kisebbeket. az életszínvonallal gakorta szoktak jönni - leginkább akkora, ha dvd-másolásra terelődik a szó -, csak akkor sántít nekem a dolog, amikor megnézem, hány mobilt és hány autót adnak el évente, főleg ilyen benzínárak mellett. persze, ezekre mindig van pénz és hitelkeret. na de ne menjünk ebbe túl mélyen: én továbbra sem tartom soknak a 3-4e ft-ot egy igényesen összerakott és tálalt filmért, még akkor sem, ha a fantasy film 990-ért szórja szét a minőségileg erősen kifogásolható fellini-klasszikusokat vagy a bufi a fapados kultursokkjait.

A Criterion sorszámait elfelejtettem. Akkor tehát, ők is marketingelnek. Mondjuk, látható, mennyire feltűnően: Eszembe sem jutott, pedig tudom, hogy van, és amikor meg elővettem egyet, hogy megnézzem, milyen reklámszöveg van rajta, egyszerűen nem vettem észre a számot. Valami hasonlót várnék el itthon is. Ami persze nem jelenti azt, hogy nem értékelem már magát a tényt, hogy vannak Corner féle cégek. Az autó elég másféle holmi, mint a DVD. A mobil már nem, viszont azzal meg az a helyzet, hogy: - funkcionalitásában túlmutat a szórakozáson, azaz fontosabb termék, - a piaca teljesen másként épül(t) fel, mint a DVD-é, - a résztvevők tevékenysége nagyon eltérő: az IC praktikusan kap egy katalógust, abból rendel; ami beérkezik, azt teríti; az ő "leghozzáadottabb" értéke kimerül a szinkronban; ezzel szemben a PGSM&Co. felépített, jelenleg üzemeltet egy-egy fizikai hálózatot, ill. ezen különféle szolgáltatásokat, forgalmaz készülékeket stb. - van verseny, ill. helyettesíthetőség szolgáltatásban is, készülékben is: ha nincs kamerás Nokia, van kamerás Motorola, viszont ha nincs Die Hard 3., akkor nincs Die Hard 3. - vagyis a mobilcégek (ma már) elsősorban a hazai piactól függenek, a két meghatározó DVD-s cég, az FHE, ill. az IC viszont döntően az amerikai partnertől, - ennek megfelelő a kínálat: a szolgáltatás megfizethető, a készülékek szintén (de legalábbis van választék), ráadásul nincsenek lebutítva: nem adnak kevesebb megapixelt, azzal, hogy "2990-ért ennyi jár!", és pl. a menüket is magyarítják, ahelyett, hogy nyelvtanulásra biztatgatnák a telefonálni akarókat, - a hazai mobilpiac jelenleg sokkal idősebb, mint a DVD-s, hiszen jövőre lesz 20 éves. Márpedig ekkora tömegcikké csak az elmúlt 6-7 évben vált. stb. A DVD előrelépéséhez egyebek közt, minél több a magyar piactól függő cégre van szükség és minél kevesebb monopóliumra (ne egy forgalmazó képviselje Hollywood 80%-át). Mennyivel jobb lenne a helyzet, ha lenne pl. egy olyan kiadó, amelyik kizárólag hollywoodi klasszikusokból akarna (és tudna!) itthon megéli.

sajna ez egy elég erős utópia, melyhez kissé átértékelt mentalitásra is szükség lenne. manapság tudatosan dvd-t a 20-35 évesek vesznek. felfelé egyre ritkulóbb az érdekődés, mert egyrészt mi abban a korban nőttünk fel, ahol a magnókazetta-, cd-, vhs-másolás nem csupán szükségszerű dolog volt (mivel nem volt elérhető, kielégítő választék), hanem már-már életforma, amit elég nehéz kigyakni az emberekből, főleg ha másolni mindig olcsóbb lesz minimum 1 ft-tal, mint megvenni a dvd-t. jelenleg is ott tartunk, hogy a hatóságok egyáltalán nem veszik komolyan ezt a dolgot, hisz valszeg a rendőrnek, bírónak, stb. is otthon figyel valamelyik kedvence másoltan. ez az egyik fele: a másik oldalon pedig ott vannak az igények. (főleg) az idősebbeket nem érdekli a minőség, ők beérik a recsegős-ropogós tévéműsorral is, hisz ebben nőttek fel, továbbá az egész vásárlórétegről elmondható, hogy az ár az, ami legjobban mozgatja. legyen minél olcsóbb, minden egyéb tényező másodlagos. a legfiatalabbak pedig már rájöttek, hogy az internetről minden elérhető, akár a legkitűnőbb minőségben, kényelmesen és teljesen ingyen. persze, ez egyáltalán nem magyar jelenség: világszerte tudják, hogy a hordozható médiumok napjai meg vannak számolva, ezért is pedáloznak azért, hogy a kitűnőbb minőséget és nagyobb tárhelyet reprezentáló bd átvegye a dvd helyét és szerepét, amely tulajdonságai és kínálata ma már pikk-pakk mobilizálható (simán elfér egy flash kártyán, ipodon, s seperc alatt lecsorog a netről). szóval adott egy egyre vékonyodó vásárlóréteg, amelyre óriási diverzifikáltság jellemző (tömegtermék vs. nyaljátok ki a valagamat a pénzemért :), beégetett természetesség a másolás iránt (kalózkodásban ott vagyunk az élvonalban) és persze hiperérzékenysg az árak iránt. a másik oldalon pedig ott vannak a nagy kiadók, melyek elkövettek jó pár végzetes hibát, képtelenek egyezségre jutni (mert az egyik azonnál felnyomná a másikat, ha az egy harmadikhoz fordulna megegyezés ügyében), ugyanakkor hihetetlen nyoms nehezedik rájuk felülről, hisz nekik is ugyanannyi jogdíjat kell fizetni (arányaiban), mint a nagymenő országokban, meg kell venni az alapanyagot, gyártatni kell (természetesen külföldön, hogy a stúdiónak ebből is legyen pénze), továbbá olyan magyar specifikus extrákba kell pénzt ölnie, mint a magyar szinkron és a magyar borító. ilyen körülmények között elég nehéz megélni klasszikusokból. a corner próbálkozik...

Egy piac attól működik, hogy folyamatos a fogyasztás (lsd. például árak). Ha ilyen szűk a piac, érdemes odafigyelni azokra, akik hajlandóak költeni: Mit adjunk ki? Milyen formában? Nem listákat kell kérni tőlük, hanem valamennyire behatárolt lehetőségek közüli választást. Hátha ők, a vevők jobban tudják, mit lehet eladni.