A Jason Friedberg-Aaron Seltzer duó aktuális szörnyszülöttje mellett van még egy biztos pont az adott év legrosszabb filmjeit összefoglaló listán, ez pedig a Titanic filmfesztivál. Rendre kiválasztok valami szépen promózott alkotást és jól be is fürdök vele, az utóbbi 2 évben legalábbis így történt.

Tavaly egy dél-koreai förtelembe futottam (Driving with My Wife's Lover), tavalyelőtt pedig a világ legrosszabb filmjéhez volt szerencsém (Hao duo da mi/So Much Rice). A széria nem szakadt meg, a címben említett fantasztikus iráni alkotás méltó elődeihez, még a Meet the Spartans-t is sikerült alulmúlnia. De ne szaladjunk ennyire előre.

Hóban, ködben, végtelennek tűnő pusztaságban bandukolva kutatnak életjel után. Végül találkoznak egy, a határon átcsempészett terhes asszonnyal. A találkozás arra kényszeríti őket, hogy szembenézzenek saját végzetükkel, nem törődve azzal, milyen kegyetlennek ígérkezik a befejezés.

A iménti pár mondatos hivatalos ismertető nagyszerűen összefoglalja a látottakat, csak egy apróság maradt ki belőle. Ez egy passiótörténet, de sajnos nem a vásznon, hanem a moziszékekben. A Those Three ugyanis tökéletesen demonstrálja, hogy milyen egy stáb nélküli forgatás. Egyedül az operatőr jelent meg és próbálta menteni a menthetőt, de ennyire förtelmes forgatókönyvvel és minősíthetetlen rendezéssel nem lehetett mit kezdeni, a kritikán aluli színészi játék csak hab a tortán.

A perzsa-török beszéd és francia felirat kombó segítségével régi vágyam vált valóra, végre megtekinthettem egy filmet úgy, hogy a beszélt- és írott nyelvek egyikét sem tudtam dekódolni. Miután betéptem a szavazócédulán az egyest, széles mosollyal jöttem ki a moziból, ugyanis ettől csak jobb filmeket fogok látni a fesztivál ideje alatt.