Yodát elhagyta az Erő. Meglehet, Frank Oz anno hibátlanul keltette életre az egyik legnagyobb badass Jedi-mestert, a rendezői székben azonban már kevésbé alkot emlékezeteseket. Jó példa erre a Death at a Funeral is, mely vígjátéknak indul, de hamarosan tragédiába torkollik. Igaz, igaz, kicsit szigorúan fogalmaztam: a film hibája nem a rendezésben rejlik - a probléma gyökere mélyebben keresendő. A gond a forgatókönyvvel van, legfőképp pedig a dramaturgiával: Dean Craig tolla már az első negyed órában elfárad, gyorsan be is ad egyik karakterének valami hallucinogén csodadrogot; nem mondom, kényelmes húzás, tekintve, hogy innentől bármilyen (félig-meddig) humoros dolgot megcsinálhat a szereplővel, legyen az akármennyire out-of-place, de erre építeni egy másfél órás mozit, ez már nem túl szimpatikus. Ahogy Dennis Farina mondta a Big Trouble-ben: nem tilos, de nem illik. Persze megint szigorú voltam, vannak itt más történések is: agyonhasznált, kiszámítható "poénok" (kb. tízszer akkora felvezetésekkel, mint érdemelnék), egy buzi törpe képében kísértő sötét múlt, ja, és egy minden hollywoodi giccset túlszárnyaló záró monológ - egy addig egyetlen értelmes mondatot ki nem ejtő karaktertől. Majd elfelejtettem! Fekáliás vicc is akad. Az mindig jó.