aeon flux

ready for the action now, danger boy?

kritika: atonement (2007) Angyalosi Ádám
2007. december 27. 22:09:36

Kategória: 7 komment

Manapság nem gyártanak igazi romantikus filmet. A futószalagon érkező romcomok és remakek korában nincs olyan alkotás, mely összetettebb érzelmeket állítana a középpontba - talán a Before Sunset volt az utolsó ilyen mozi, de már ott is érezhető volt a két Linklater-film közt eltelt kilenc hosszú év. Nem csoda hát, hogy hatalmas várakozással tekintettem az Atonement elé; persze az alapul szolgáló Ian McEwan regényből megtudhattam volna: a szerelem itt sem központi téma, csupán megdönthetetlen erejű mozgatórugó.

A végzetes érzelmek már a film első perceiben feltűnnek, és megnyugvást csak az utolsó képsorokban, a mindent tisztára mosó víz menedékében találunk. A 13 éves Briony (Saoirse Ronan) írógépétől felállva rögtön felfedi a kertben dolgozó Robbie (az Oscar-esélyesként emlegetett James McAvoy) iránt táplált érzelmeit. Gondolatai talán gyermekiek, csakúgy, mint a fiú által később nővérének írt levél, de nem változhatnak. A mindent átfűtő vágy és szenvedély (mely a fantasztikusan vágott könyvtárjelenetben éri el csúcspontját) csupán az események irányítója, önmaga konstans, megmásíthatatlan. Uralma pedig nem ismer határt: a film minden egyes szereplője ösztönlény - motivációikból hiányzik a racionalitás, csak az érzések diktálnak.

Cecilia (Keira Knightley) és Robbie kapcsolatát mások talán a társadalmi különbségek vég nélküli ecsetelésére, a hamisan megvádolt, majd katonának szegődő férfi történetét pedig a háború értelmetlenségének bemutatására használnák fel - Wright csak egyetlen nagyszerű tracking shot erejéig távolodik el főszereplőitől. A dunkirki káosz már-már émelyítően kényelmes lassúsággal való bemutatása nem jelent szünetet a személyes tragédiák sorából, inkább csak kinyilatkoztatja a szörnyű igazságot: a szenvedés bárkinek osztályrésze lehet. Az igazi büntetést azonban nem a francia mocsokban betegeskedő Robbie vagy az őt hiába hazaváró Cecilia sorsa tartogatja. A bűntudata elől kisszerűségbe menekülő Briony képtelen szabadulni gyötrő lelkiismerete elől, az általa romba döntött idill képei még az önként választott pokolba is beférkőznek, fájdalmas mementót állítva kitörölhetetlen tetteinek.

Egyedüli menedékét írógépének ütemes kattogása jelenti, mely Dario Marianelli nagyszerű zenéjének is szerves részeként funkcionál. A film folyamatosan változó - ugyanakkor mindig megfelelő - tempójához igazodó soundtrack tökéletesen körvonalazza az atmoszférát, melyet Seamus McGarvey fájdalmasan gyönyörű képei, és az azokban folyton jelen lévő élénk színszimbolika segítenek megfesteni. Ilyen brutálisan jó fényeket, beállításokat rég láttam - a film nem csak a szívnek csemege, a szemnek is. Wright ráadásul nagyon ügyesen mozgatja a castot: Keira Knightley eddigi legjobb alakítását nyújtja (tudom, ez így nem nagy szó), McAvoy brillírozik, Saoirse Ronan pedig korához képest megdöbbentő hitelességgel játsza a fiatal Brionyt.

A múlt. Nolannél emberi jellemző, Greengrass számára megfejtendő rejtély, Zemeckisnél színes miliő. Wright filmjében a múlt kozmikus erő. Folyamatosan kísért, nem hagy nyugtot, monumentalitása pedig csak megváltoztathatatlan, visszafordíthatatlan akarata mellett törpülhet el. A tettek nem eltörölhetőek, következményeik örök érvényűek. A hibákat nem lehet jóvá tenni, a megbocsátás lehetősége pedig törékenyebb, mint a folyton égő cigaretták tovaszálló hamva. Nincs más, csak az örök vezeklés. És annak pokoli kínja. (trailer

Címkék

kritika keira knightley atonement james mcavoy eurocinema daesu

A bejegyzés trackback címe:

https://aeonflux.blog.hu/api/trackback/id/tr164534976

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ismeretlen_46562 2007.12.27. 23:14:47

ámen, haver! bár szerintem nem tökéletes film, de tény, hogy nagyon erős, és valóban kevesebb már manapság az ilyen. főleg az ilyen jó:)

Cortez 2007.12.27. 23:23:00

Brávó, jó kritika! Felkeltetted az érdeklődésemet, meg is lesem majd az alkotást! :P Az eddig látottak közül még nincs kedvenc, de ez szimpatikusnak tűnik Golden Globe jelöltek közül.

Pizsama · http://pizsama.blogter.hu 2007.12.28. 01:34:08

Te nem gyakran szórsz 10-eseket filmekre, úgyhogy csak jó lehet.

Ismeretlen_1068 2007.12.28. 02:12:59

daesu-nak ez az első filmkritikája itt, szóval ő még más pontszámot se nagyon szórt. :)

Malibu 2007.12.28. 09:13:53

Marha jó lett a kritika, nagy-nagy grat :)

Pizsama · http://pizsama.blogter.hu 2007.12.28. 11:06:48

Na puff neki! Nem is figyeltem ki írta, azt hittem te... :S

McCl@ne 2007.12.28. 11:17:50

Most néztem meg. Kicsit sokallom a full pontszámot, bár csak azért, mert valahogy végig ott motoszkált a fejemben a Hosszú jegyesség, ami nálam ezt minden téren felülmúlja, bár igaz, hogy csak egy kicsit... Meglepődnék, ha nem ez kapná amúgy a legjobb fényképezés Oscar-ját, olyan, mint egy szomorú képeslap!

Az oldalon található tartalmak kizárólag
18 éven felülieknek ajánlottak.
A belinkelt video- és hanganyagok tartalmáért nem vállalunk felelősséget

Facebook

Beszélt

Filmes naplók

süti beállítások módosítása