mikor az ember egy olyan példásan összerakott játékkal szembesül, mint amilyen a naughty dog által fejlesztett uncharted, hajlamos elfelejteni azt, hogy egy játékot milyen egyszerűen el lehet barmolni: egy rosszul belőtt kameraállás, egy szeletke túlbonyolított játékszekvencia, vagy akár egy idétlenül megválasztott hangeffektus tönkrevághatja a teljes játékélményt - és isten mentse meg a fejlesztőt a csalódott játékostól. szóval igazán derék dolog azt látni, hogy az unchartedben minden helyén van, pedig forradalmi dolgokat maximum megjelenésében produkál - de abban aztán verhetetlenül. játékmenet, történet, karakterek és feladványok tekintetében egyáltalán nem kínál újdonságot, egyszerűen csak bitang nagy élvezet játszani vele.

hősöd, nathan drake világot látott kalandor, a nőkhöz szemlátomást nem ért, de nincs az a slamasztika, amiből ne mászna ki - hol ügyességének, hol csípős beszélőkéjének hála. megszállottan kutatja felmenője, a XVI. században kalandozó sir francis drake kincsét. kalandjai során eljut egy trópikus szigetre, ahol kalózok, csapdák, rejtélyes várak és katakombák, valamint egy sötét titok várja.

valóban, hogy a sztori nem túl friss, viszont játék közben nem tudtam nem arra gondolni, hogy utoljára akkor éltem át hasonlóan vegytiszta kalandot, mikor indiana jones utoljára kézbe vette az ostort - az pedig nem mostanában volt. közhelyes rosszarcúak ide, ismerős fordulatok oda, az uncharted hihetetlenül frissnek hat, amely könnyed játékstílusának, fantáziadús helyszíneinek, szellemes humorának és mindenekelőtt észbontó grafikájának köszönhető.

nem győztem megállni minden egyes helyszínen, hogy gyönyörködjek egy sort a szél által felborzolt fűszálakban, az ismétlődő textúráktól mentes sziklafalakban, a fotorealisztikus tereptárgyakban és az egyedülálló fizikával felvértezett vízfelszíneken. amúgy a játék csak ritkán hagy lehetőséget az időzésre: no nem azért, mert minden egyes sarokban leselkedne valami rossz, hanem a cselekmény arra késztet, hogy menj és menj, előre a következő felfedezésig.

a barangolást pedig nem nagyon gátolják bosszantó tényezők: az irányítás magától értetődő, a harcrendszer egyszerű és kiforrott, a pályák pedig változatosak - hol apró kiszögelések segítségével kell egyik helyről a másikra jutnod, hol közepesen okos kalózokat kell másvilágra segítened. sok más játékkal ellentétben nem cipelhetsz magaddal kész fegyverarzenált és hősöd se mindenható: a gyógyulás automatikus, egy-két meleg helyzet azonban így is adódni fog.

de egyik sem olyan forró, mint amilyen a naughty dog fejlesztőinek homloka volt 1-2 nappal a megjelenés előtt. 2007 egyáltalán nem a sony éve volt: exkluzív játékai - lair, rachet & clank - heavenly sword - sorra megbuktak, hol jogosan, hol érdemtelenül. az uncharted volt az idei év utolsó nagy dobása, egyben a konzol történetének egyik legdrágább projectje (elég csak arra gondolni, hogy a kiváló szkórt 65 tagú zenekar játszotta fel). nos, részben a karácsonynak, részben a ps3 árának mérséklésének, de leginkább a játék kiválóságának köszönhetően, az uncharted figyelemreméltó eladásokat hoz. teljesen megérdemelten.