hívhatnám akár kultuszfilmnek is. mikor bemutatták, a kritikusok által darabokra tépett filmet a kutya se nézte meg: költségvetésének 1/7-ét hozta vissza, így amerikán kívül már új címen próbálták eladni, persze sikertelenül. aztán teltek-múltak az évek, és elkezdett kézről-kézre járni. "hű, láttad 'a vér kötelez'-t? az a nem semmi film!", pusmogták, majd hirdették az emberek, és valóban nem semmi mozi. anno egészen véletlenül került hozzám; nem hoztak vissza egy előjegyzett filmet a tékába, s nem akartam üres kézzel hazamenni. otthon szörnyülködve láttam, hogy egy három órás stuffot sikerült hazavinnem, aminek éjfél után tudok csak nekiülni: nincs az az isten, hogy végig bírjam ébren... mire másnap este visszavittem, már kétszer láttam. engem is elragadott a kultusz, pedig a kritikusoknak tulajdonképpen igazuk van:

• a dél-amerikai bevándorlók által lakott kelet los angeles másfél évtizedét felölelő sztoriban több a történés, mint a mozi 100 évében;
• eme történések egyenes ági leszármazottjai a keresztapának, tolsztojnak... és a legszemetebb szappanoperáknak;
• a középpontban álló három testvért alakító színészek közül egyedül benjamin bratt érdemel említést. tulajdonképpen a filmben szereplő 80-100 színész közül egyedül őt lehet megemlíteni. érted: a nagy benjamin brattot;
• de ez sem igaz: mindenképp ki kell emelnem a fehér bőrű, de spanyol vérrel megáldott miklo szerepében ripacskodó damian chapát - a streetfighter sztárját -, akinek minden egyes mozdulatát harsány röhögés és hitetlenkedés kísér: "ezt biztos szándékosan csinálja";
• a film szerint san quentin gigantikus svindlije mellett a prison break maga a megtestesült adásszünet;
• a börtönlakók nagy részét valódi elítéltek alakítják (igen, danny trejo is ott van köztük), de ez még semmi: nem ritkán még szöveget is adnak a szájukba;
• minimal szerepekben olyan színészeket lehet kiszúrni, mint delroy lindo, ving rhames és billy bob thronton: az előbbieket a hajuk, az utóbbit a hája játssza le a színről;
• a párbeszédek - a merő hitelesség kedvéért- úgy hangzanak, mintha egy japán gangsta rap számot fordítottak volna spanyolra, aztán 66,66%-ban angolra;
• a vágás és a dramaturg dallasi magasságokat ér el, s a zenét egy csörgőkígyókkal megdobált mariachi banda szolgáltatja;
• taylor hackford, a direktor nem ritkán a spanyol ajkú best boy gripre bízza a rendezést, miközben a saját hispán tolmácsát keresi;
• annak ellenére, hogy a film nagyrésze egy börtönben játszódik, s a szereplők +15db-bel beszélgetnek, átlagosan minden második percre jut egy könnyező férfi;
• minden 15. másodpercben elhangzik egy ezoterikával és misztikummal átitatott életbölcsesség...

...és a film tíz pontos.

 
la onda, ami magyarul annyit tesz: börtönkoszt.