az elslamposkodott második nap után lóti-futi következett. programot szervezni nem mennyország, ott lenni mindenhol pedig már ránézésre fizikai képtelenség. nem is jött össze, de hát a szigethez hozzátartozik a közepén félbehagyott/elkezdett koncert. csak az esőt tudnám feledni...

szóval zs-vel már hatkor kirontottunk a szigetre, mert azt mondtam neki, hogy laurent garnier jó lesz (gondolatban hozzátettem, remélem). a francia technofater annak idején virágzásnak indította európában az acidet, később viccet csinált a darálós technóból, most meg kiharcolta magának a nagyszínpadot, ahol aztán improvizatív, köldöknézős acid jazzel baszta a legyet, s rövid úton a pink miatt kitévedt családok idegeire ment. tulajdonképpen baromira untam, ugrálni csak a crispy baconre sikerült, arra viszont nagyon, pedig azt mondta, ez régi cucc és már nem szokta játszani. ne merészelje.

 őszülő halánték, rogyadozó térd, fáradt muzsika

pink alatt csónakházaztunk, bolhapiacoztunk és félve figyeltük az eget. az eső első körben még elmaradt... időközben besötétedett, s csak visszaviitt minket a rózsaszínköves út a pink-punk végére. épp a ráadás ment (let's get this party started) dandy warholsszal és eurythmicsszel ízesítve. távolról is látszott, hogy a csajt élőben a vokalistái adják el.

a hammerworld látogatói bizonyára nagyot néztek, hogy a tíz körül fellépő zenekar ki mert jönni a szanpadra gitár nélkül. tulajdonképpen nem is értem, mit keresett a skiny puppy a haragos húrok házában (ezt inkább nem védetem le :), viszont hálát adtam a sorsnak, hogy oda tették, és nem mondjuk a wan2-ba, ugyanis a kalapácsvilág hangosítása valami bitang jó. valószínűleg ezért is jött be sokkal jobban a buli, mint a két évvel ezelőtti nagyszínpados hepaj, amely látvány tekintetében ugyan erősebb volt (lásd itt), de azt inkább bámultam, ez viszont megmozgatott, ami nem utolsósorban a remek új album (mythmaker) számainak ("jesus wants to be ugli!") köszönhető.

bábszínház és gyerekzsúr

zs-n látszott, hogy nehezen bírja a technopopot (a közönség soraiból hamar el is tűntek a göndör-böngyörök), így igazából neki köszönhetem, hogy útban a mokkába elcsíptük trent reznort, aki egy kisebb isten (a szó legszoros értelmében véve is).

reznor's back!

szegény zs, ha tudta volna, mi vár rá a mokkában, inkább ragaszkodott volna skinny puppy-hoz. egy számomra ismeretlen dj reklámszatyorból pakolta a dnb-t, ugyanis a fél 11-re beígért otto von schirach/pándi balázs giggel megvárták a puppyk végét. aztán elkezdődött a jelmezbállal, guminődobálással egybekötött hörgős zúzda, ami elől akár haza is menekülhettünk volna, de egy dél-amerikai cimborám koncertje éjfél után kezdődött a cöxzpónban, s én megígértem neki, hogy megnézem. zs hulla volt, de kitartott (persze, bárhol máshol, csak nem a mokkában), megpróbáltunk bejutni cassiusra, de a wan2-ban teltház volt, keringtünk egy sort, végül aztán az eső hazamosott minket (mert a cöxben is teltház lett hirtelen).

isteni, hogy épp most is szakad az áldás. esélyes, hogy a nin megismétli a woodstocki giget, mi meg dagonyázunk majd. fürdőnadrágban megyek.