csócsálom és rágcsálom, kissé kelletlenül csámcsogok felette, próbálom megszeretni, ezt meg azt sikerül is, de hiába egyensúlyozom azt ízt a nyelvem hegyén, a következő harapásnál bors vagy kömény kerül a fogam közé és jön a fintor. ezzel a kelle(me)tlen kulináris hasonlattal tudnám jellemezni az u.n.k.l.e. (james lavelle és richard file) új, sorban harmadik albumát, a war stories-t. kezdek is félni, hogy a szigetes fellépés során majd csak félhídba fogok lemenni, de legalább elhajlok kissé.

ilyen durvulás mellé vajh kell a konstans szüttyögés? módjával talán, hisz lavelle és file érzékeny húrokkal is szeret játszadozni, és néha hátborzongatóan jól csinálják: a war stories esetében a fintorgást az okozza, hogy az ütősebb instrumentálra pakolódik rá a ködös tekintetű révedezés. tőrömbe dőlök mindjárt...

még szerencse, hogy az album nagyobbik szeletéhez ezúttal is sikerült impozáns vendéglistát kerekíteni: josh homme (queens of the stone age) hozza a szokásos flegma stílusát a restlessben, a may day-ben vebdégeskedő autolux new wave módra szül revolúciót, a két számot is éneklő gavin clarknak pedig különlegesen fájdalmas hangja van, mintha csak mark hollist hallanám a talk talkból. persze, az igazi sztár a the cult frontemebere, ian astbury, aki az album legjobb számát énekli (meg még egy másikat is): a burn my shadow-ból azóta kislemez is lett, s klip is készült hozzá kovács dokival. íme:

valószínűleg astbury nem teszi jelenését 2007. augusztus 8-án, mikor az unkle a sziget feszko keretében koncertezik a wan2 sátorban, s abban sem bízom, hogy olyan audiovizuális élményben lesz részünk, mint amit a banda menedzsmentje ígér, de a turné egyik setlistjét elnézve azért biztosan szétkapják a sátrat. a war stories pedig félig-meddig bedtime stories, így megérdemel vagy csillagot.