sunshine (2007). a boyle/garland/macdonald trió nem kisebb dolgot határozott el, mint hogy életet leheljen a sci-fi régóta tetszhalott műfajába. ugyanezt jelentették ki anno a 28 days later esetében is, amely végül egy korrekt zsánerdarab lett, alig jobb az átlagnál - s ez a plusz leginkább annak köszönhető, hogy a film valamelyest elhajlította a műfaj kereteit, ugyanakkor véresen komolyan vette magát.

ugyanez igaz a sunshine-ra is: jól működő sci-fi/horror, amelynek utolsó harmada kap egy kis lökést, s mint a 28dl futó "élőhalottjai", így ez az új motívum is rendesen megosztja majd a közönséget. fenntartásokkal ugyan, de én bírtam: az ötlet tetszett, a megvalósítás nem annyira.

na de hagyom a rébuszokat. az alapsztori michael bay-ízű: a napunk haldoklik, s egy nyolc főből álló csapat indul útnak, hogy egy manhattan méretű nukleáris bomba segítségével újra indítsa a csillagot. a fiction-höz még az is hozzátesz, hogy van hang az űrben, a filmben pedig bőven akad térhatású hangoskodás: ami elromolhat, az el is romlik, s a "houston, baj van" mondóka óta tudod, hogy ez idegörlő akcióhoz, szorongáshoz és szélsőséges időjárási viszonyokhoz vezet.

a film maga viszont messze van a bay-univezumtól, hisz színpadiasság helyett klausztrofóbiával, menő duma helyett pszichoterrorral dolgozik, a látványelemek a rendező sajátos stílusának hála újszerűnek hatnak.

kár, hogy a filmet magát mindez csak egy hangyányit emeli ki a középszerből. paneleket láttam, olyan patronokat, melyeket már sok más sci-fi elhasznált - szerencsére a sunshine olyan filmekből építkezik, melyek alatt inkább a hideg rázott, semmint a röhögés (pl.: outland, alien, 2001, event horizon), még jó, hogy a nő hangjával megáldott, intelligens fedélzeti komputer ezúttal nem lázadozik, s ha mégis, akkor nagyon gyorsan leállítják. :) 

a hollywoodi filmektől szokatlan pszichohorror csak részben működik, mivel a jellemek csak külsőre változatosak (ázsiai, kaukázusi, maori): dimenziókkal nem rendelkeznek. (rém)álmaik és félelmeik vannak, de ettől nem lesznek emberibbek. s ha végignézel a stáblistán (valamint a ranglétrán), akkor könnyen megjósolhatod, milyen sorrendben fognak távozni a színről.

viszont van egy olyan félelmem, hogy az utolsó harmadban néhány néző is eltávozik a teremből. én maradtam. (trailer)