eragon (2006). christopher őaolini mindössze 15 éves volt, mikor elkezdte írni az azóta trilógiává duzzadt eragont. gondolom, addig már legalább 150-szer látta a star warsot, s talán még a gyűrűk ura képregény-változata is megfordult a kezében, hisz mágusok és orkszerű kreatúrák beköszöntek hozzá is, s hősei még tündékről és törpökről is említést tesznek, mert hát úgy kerek az egész. a harry potter-könyvekkel ellentétben ezúttal nem titkolták el az író kilétét, hisz míg a vélekedések szerint egy nőnek lövése se lehet a fantasy-ról, egy házi nevelésben részesült csodagyerek minden bizonnyal tudja, mi kell a korabeli srácoknak: egy tejfeles szájú hős, kard és mágia, no meg egy saját bejáratú sárkány, akivel lehet villogni a környéken, s ha úgy adódik, akkor megmenteni a világot.

mint a régi kalandjátékokban: sárkányt ereget, kardozni tanul, hercegnőt megment, gonosz mágust lenyom, örül, örül, örül... ilyen sztorikat te is, én is kitaláltunk már, hisz láttuk lucas mesterművét, így aztán aki leül az eragon elé, annak a történet nem okozhat túl sok meglepetést: egy szőke kis nímand, akinek óriási feladatot tartogat a sors... egy kirekesztett, mindenki által bolondnak tartott tanítómester, aki a gyakorlati óra végezte előtt leteszi a lantot... egy csodaszép hercegnő, akit ki kell menteni a rosszarcúak által őrzött fogdából... egy nagyon-nagyon gonosz nagyúr, aki annyira mindenható és hatalmas, hogy eszébe nem jutna bemocskolni saját kezét, arra ott van a feltűnő megjelenésű jobb keze... ezeréves sólyom híján hősünk egy ma született sárkányra kéredzkedik fel, s teszi, amit tennie kell.

a gagyiwoodi filmeken edződött néző a történetbeli hiányosságokat még elnézné, ha a jó előre megjósolt csatajelenetek impresszívek lennének, de a film mind intenzitásban, mind látványban leveri a manapság igen csak magasra helyezett lécet, s nagyítóval kell keresni azokat a momentumokat, melyekre a költségvetés 100 millió dollárját elkölthették. ó, miket beszélek! hát itt van ez a sárkány milliárdnyi pixelből: mindenféle interaktív dologra képes, csupán lelke nincs, bármennyire is próbálják személyiségi jegyekkel felruházni. de ezzel nem lóg ki a sorból: karakter híján a figurák között nincs kapcsolat, nem hogy kémia... mibe lehet hát kapaszkodni, ha a sárkánypikkely ennyire csúszós? talán abba a reménybe, hogy az eragonhoz hasonló lélekgyilkos tucatfantasy-k helyett legközelebb olyan mesékbe ölik a pénzt, melyekben van spiritusz. vajh olvasta valaki odaát a hollókirályt? ugye nem baj, hogy egy nő írta..? (trailer)