modern festők: a 10 legjobb kép. eegen, kicsit sánta a cím, mert a művészetbe bármilyen irányból bele lehet kötni, főleg az olyan dogma-pusztító ágazatba, mint a festészet. egyesek szerint a realisták és az akadémikusok között szinte nincs is különbség azt leszámítva, hogy az egyik benzinkutat fest, a másik gyümölcsös tálakat... először a 20. századi festőket akartam kiemelni, de van goghot egyszerűen nem tudtam kihagyni am odernek közül, így maradt ez a mankós címváltozat. a lista nem hierarchikus, hanem abc-sorrendben készült, s minden egyes művésztől csak egy-egy képet tartalmaz (különben teleraktam volna picassóval, gigerrel és dalival).
csontváry kosztva tivadar - magányos cédrus (1907)
a gyógyszerészből lett nagy magyar festő libanoni utazása során kapta az ihletet, hogy megfesse ezt a képet. gondolom, nem én voltam az egyetlen, aki anno hosszasan találgatta, hogy miféle lény kapaszkodik (nőtt ki?) a fa törzsébe. s a gyökerek is felettébb gyanúsak. nézd meg a képet!
salvador dali - galatea de las esferas (1952)
dalitól nem volt könnyű kedvenc képet választani: a legtöbb remekművét szeretik elcsépelni, a momában közel akkora tömeg állta körül a "lágy órákat", mintha mona lisát lesnék. én legjobban azokat a kompozícióit szeretem, melyek kicsit b@szakodnak a térrel is, nem csak az elmével. ilyen mae west portréja (amely szürrealista szobaként is használható - mint ahogy azt figuresben meg is tapasztaltam), továbbá a tökéletes körökkel dolgozó galatea is. nézd meg a képet!
h.r. giger - li II (1974)
az idegenszerű biomechanizmust felfedező gigert sokan beteg elmének tartják, pedig az ürge igazából csak egy szarkasztikus kujon óriási fantáziával. leghíresebb műve a nyolcadik utas a halál péniszfejű kreatúrája, én viszont ezt a képét szeretem nagyon-nagyon. nézd meg a képet!
edward hopper - nighthawks (1942)
az amerikai hopper a realizmus egyik legnagyobb képviselője. olajfestményei a mindennapos életből ragadnak ki momentumokat, egyszerű témaválasztásuk ellenére rendkívül sokatmondók, példának okáért te is biztosan eltöprengsz azon, hogy kik lehetnek ezek a virrasztó emberek, akik csendesen kávézgatnak meg-megszakítva az éjszaka csöndjét... pátosz over. nézd meg a képet!
frida kahlo - the broken column (1944)
a mexikói származású fridát talán nem kell bemutatni (gondolom, te is láttad az életéről készült naygszerű filmet): azt is biztosan tudod, hogy 18 éves korában balesetet szenvedett, s ez egész életére rányomta bélyegét. a kép - nem nehéz kitalálni - a művésznő sérült gerincét, s tulajdonképpen életreszóló fájdalmát ábrázolja. nézd meg a képet!
franc marc - in the rain (1912)
a német expresszionista marckal nem bánt kegyesen a sors. az első világháborút nem sikerült túlélnie, s sokáig agitátornak, propagandistának tartották (pár évtizeddel később a nácik is jól meglovagolták műveit), ezért művészetét sokáig nem ismerték el, pedig ő csak a formákban, mozdulatokban és színekben rejlő érzéseket szerette volna kifejezésre juttatni: eme képben különösen. nézd meg a képet!
pablo picasso - guernica (1937)
picasso hatalmas (közel 3.5m x 8m) mesterművéből azonban már nem hiányzik a politikai tartalom: a spanyol polgárháború során lebombázott város ijesztő rémálmokat szült a század újra és újra megújuló festőzsenijében, aki színekben szegény, formákban annnál gazdagabb festményével emlékezett meg a háborús tragédiáról. ezt a képet láthatod a children of men egyik jelenetében is. nézd meg a képet!
yves tanguy - indefinite divisibility (1942)
bár stílusát szitne azonal fel lehet ismerni, de azt senki nem tudja, hogy képei igazából mit ábrázolnak. még maga a művész se, aki véletlenszerű benyomásaira hagyatkozva festi meg a tágas hátterek előtt magányosan tengő-lengő élő/halott szerkezeteit. szürrealizmus a csúcson. nézd meg a képet!
vincent van gogh - mountains at saint-rémy (1889)
a holland van gogh életéről oldalakat lehetne mesélni: lázas elméje és őrült rohamai által szült képeit csak később ismerte el a világ. művészetét egyfajta kettőség jellemzi: teljesen hétköznapi dolgokat, csendéleteket festett izgága, zaklatott ecsetvonások és vagy képenként hat tonna festék felhasználásával. :) a saint-rémy szanatóriumban festett képét a new yorki guggenheim múzeumban láttam meg, s egyből beleszerettem. nézd meg a képet!
andrew wyeth - christina's world (1948)
hopper vagy o'keefe neve mellett wyethé talán nem olyan hangzatos, képei viszont annál bámulatosabbak. az amerikai vidékről jött festőműsz alkotásai többnyire szülőföldjéhez köthetők, realizmusuk ámulatba ejtő. a momában látott christina's world szinte fotorealisztikus motívumokkal dolgozik, mégis jókora adag impressziót hordoz magában. nézd meg a képet!