casino royale (2006). még soha egyetlen bond-váltást nem előzött meg akkora vita, mint a 007-es legújabb megtestesítőjének kiválasztását. daniel craig kiváló színész, eddigi pályafutása során változatosabbnál változatosabb karakterszerepekben villogott, játszott már fanatikus papot, gyötrődő szerelmest, "trigger happy" fogdmeget, szupercool gengsztert, mániákus őrültet, továbbá azt az embert, aki kitalálta a vasóriást, minden idők egyik legkedvesebb meséjét. meg voltam róla győződve - főleg a layer cake után -, hogy james bond szerepe gyerekjáték lesz számára, mi több, új dimenziókat kölcsönöz majd a plakátfigurának.
sajnos csalódnom kellett. craig rettenetesen feszeng a szmokingban. az elvárások és a producerek béklyóitól fojtogatva egyszerűen nem tud érvényesülni, faarccal menetel végig a filmen, s mivel nem az a született sármör, eme lélekvesztő szerepben még ronda is szegény. erre a szerepre egy üres szépfiú kellett volna, olyan, mint a lókötő sean connery, a piperkőc roger moore, vagy a bájgúnár pierce brosnan.
s a problémák itt még nem érnek véget. remek ötletnek tartom a "bond reboot"-ot: a szörnyű moore-időszak (a view to kill?! argh!!) után is kellett a revamp, s mikor a közönség nem értette timothy daltont, martin campbell és a goldeneye volt az, ami ismét gatyába rázta a franchise-t. de akárhogy is nézem, az a 007-es már rég nem az a 007-es volt, akit ian flemming megálmodott. az ő elképzeléséhez a 21. bond áll a legközelebb, s ez értékelendő, viszont egy 50 évvel ezelőtt íródott szuperkomoly szuperügynök ma már nehezen állja meg a helyét írónia híján. a részben paul haggis által írt forgatókönyvből pedig hiányzik a humor, az a kevés pedig, ami beférkőzött a szigorba, inkább görcsös, semmint frappáns. a vesper lynd (eva green) és bond közötti kémiát pedig olyan idétlen szövegek törik össze, mint pl. "james, neked még a mosolyodba is a kisujjadba is több férfiasság szorult, mint az összes férfiba, akit valaha ismertem". ó, hogy oda ne rohanjak egy péklapáttal... sebaj, ronda fazonhoz ronda nő dukál, eva pedig olyan bájos, mint egy szomorú béka. amikor aztán mindkettőt szexistenként aposztrofálják, az ember akaratlanul is vigyorogni kezd. amúgy jóképűnek tartom craiget: igazi keményfiú, akinek a tekintete árulkodik az érző szívről, de ez a szerep egyszerűen megbénította szegényt. ahogy kiemelkedett a vízből, mint valami vizi adonisz, nekem godzilla ugrott be. :)
no, de ennyit a problémákról. a film akciójelenetei bámulatosak: a produkció a valaha készült legjobb gyalogos üldözéses jelenettel indít (bye-bye heat, bye-bye point break), a repülőteres banzáj is észbontó, a meglepően bő lére eresztett pókerjátszma is feszült, szóval a casino royale számos dologban nagyon erős. ha fizikalitásról és keménységről van szó, akkor ez a bond a legjobb mind közül (connery valszeg süket volt, mert soha nem hallotta, ha valaki hátulról közelít :), a csörték durvák és véresek; most először éreztem azt, hogy az ügynök akár ott is hagyhatja a fogát, ha nem vigyáz. a történet ezzel szemben meglehetősen kiszámítható, de ez szükségszerű a folytatáshoz; a zene (chris cornell, yeah!), a fényképezés és a vágás hibátlan, s a szinkron - amitől nagyon féltem - is rendben van. craig magyar hangja stohl andrás, de buci feje egyszer se ugrott be, hisz akadt helyette egy baltával faragott szikla villogó kék szemekkel és hihetetlenül feszesre kötött csokornyakkendővel. (trailer)