lady in the water (2006). négy, szupercsattanóra épülő, thrillernek álcázott szociodráma vagy szocidrámának álcázott thriller után shyamalan úgy érezte, váltani kell. ez a váltás pedig olyan szöges volt, hogy hat különböző forgatókönyv után a disney betette a kaput. a döntés valahol érthető, mivel a lady in the water más, mint a rendező korábbi munkái, mi több, más, mint amit valaha láthattunk...
ennek a filmnek annyi keresnivalója van a nyári moziszezonban, mint egy kosztümös nicole kidman drámának; egy csendes októberi hétvégén minden bizonyal jobban muzsikált volna, mint a kukoricával felvérezett zsíros amerikaiak előtt, akikben nagy valószínűség szerint a "mi a franc volt ez?" gondolat fogalmazódott meg kifelémenet.
leginkább egy mesefilm, ahogy azt a promó sugallja: shyamalan a medencében lakó lány improzivativ sztorijával szórakoztatta a kiskölkeit, s a film is olyan, mintha időközben találná ki a folytatást. a szerző csapong, kihúz és hozzátesz, átértelmez és nagyzol: ez a shyamalan fényévekre van attól a shyamalantól, aki előző filmjeiben mértani pontossággal adagolta a cselekményt, no meg a csattanót.
a lady in the water ezenkívül ego-project is: nem csupán a rendező legszemélyesebb mozija, amiben a szokásos cameo-villanással ellentétben fontos szerepet adott magának, hanem csípős "ezt nektek" kiszólás a közvélemény, illetve az azt nagy mértékben befolyásoló kritikusok felé, akikben a the village kapcsán mérhetetlen ellenszenv alakult ki a rendező iránt, melynek folyományaként intenzív ellenkampányba fogtak. shyamalan egy recenzőrt tesz meg filmje legellenszenvesebb figurájának. profán húzás, de betalált: a lady in the watert minden eddigi filmjénél jobban gyűlölték odaát.
pedig közel sem olyan rossz munka. a lady mint film, meglehetősen törékeny: a cselekmény nagyon hamar széttöredezik, s olybá tűnik, hogy a lakóparkon kívül nem is létezik világ... azonban mint élmény, fenomenális. audio téren james newton howard remekel, vizuális megjelenítésben pedig a szenzációs christopher doyle, aki kamerájával az egyszerű lakóparkból izgalmas fantáziavilágot farag. a színészek nagyszerűek, giamatti pályájának egyik legjobb alakítását prezentálja, s még a howard kislány is szerethető, bár nem könnyen. a sztori? minden gyengesége és banalitása ellenére magával ragadott: egy rossz forgatókönyv még soha nem volt ennyire érdekfeszítő.