before sunrise/sunset (1995, 2004). richard linklater, az amerikai független film nagy dekonstrukőre első rendezésében, a slackerben párbeszéd-panelekből rakott össze egy furcsa roadmovie-t, amelyben a kamera vándorolt egyik szereplőről a másikra, a dazed and confusedban szintén sok-sok szereplőn keresztül mutatta be egy amerikai középiskola utolsó tanítási napját, a before sunsrise-ban pedig a romantikus filmek kliséit kerülte ki nagyon egyszerű, s mégis lebilincselő koncepcióval: fiú és lány találkozik, fiú és lány beszélget, fiú és lány szerelembe esik... a műfaj egyik legnagyobb klasszikusa született meg ezáltal, s örömmel jelenthetem, hogy novemberben, végre felkel a nap, s azzal a svunggal le is megy gyorsan.
nemzetközi érzés: egy amerikai és egy párizsi lány ül a bécsbe tartó vonaton. a fiú a tengerentúlra készül, a lány budapestre utazik. megismerkednek, beszélgetnek, szimpatikusnak találják egymást. a fiúnak rengeteg ideje van még a gép indulásáig, így ráveszi a lányt, hogy töltse vele a várakozás óráit. így is lesz. miközben bejárják bécs fantasztikus utcáit, diskurálnak múltról és jövőről, politikáról és kultúráról, ifjúságról és bohóságról, s szép lassan szerelembe esnek... richard linklater romantikus filmje azért izgalmas, mert hihetetlenül valóságos: nem kell maradéktalanul azonosulnod a julie delpy és ethan hawke által fantasztikusan alakított két fiatallal, de a beszélgetés során felbukkanó témákban szerintem könnyedén magadra találsz, nem beszélve a szituáció természetességéről.
a folytatás 9 évvel később játszódik: a fiatalok azótta felnőtté értek, és életük külön utakon jár. ám egy szép párizsi délutánon ismét találkoznak: séta és beszélgetés következik, s talán valami más is... a folytatásban linklater még jobban kiélezte a realista megközelítést, ugyanis a before sunset nem csupán karakterisztikájában hús-vér és helyszíneiben valóságos, hanem ezúttal valós időben játszódik: a férfinak másfél órája van a gépe indulásáig, a film is szűk 90 perces... a második rész természetes eleganciával kötődik a közel egy évtizede készült elődjéhez, s legalább annyival érettebb, mint az a néző, aki 9 évvel ezelőtt ugyanúgy rajongott a before sunrise-ért, mint ezért a filmért fog.