holmes is king but suhaid is ace. tegnap éjjel (ma hajnalban) búcsúzott a bomb the jazz balhésorozat a mokkacukká(!)ban. csütörtök még nyáron se túl zajos nap, a víkend meg fullos, that's the truth, ruth. azért voltunk elegen. a záróbulira nem kisebb embert hoztak el, mint david holmest, a neoretrofunkpunk (sort of) istenséget, akit leginkább a coolclooney filmek (ocean's 11, 12, out of sight) talpalávalójáért ismer és elismer a világ. jelentem, jól berúgtam, így minden mindegy volt, de a btj szíve/lelke suhaid bemelegítőjét jobban éreztem, s nem csak azért, mert magyar klasszikusokat is lehetett karaokézni (anyunak nem tetszik a frizurám, ihaj), hanem mert rá mert pakolni josh winket mittomén the shadowsra. hozzá képest holmes csak úgy rakosgatta egymás után a korongokat, amelyben volt vh1-showcase (t-rextől jimmy hendrixig), meg sikoltós funky azokból az időkből, amikor a 70' még nu school volt. filmzenét nem játszott. az élet nehéz, de a fejem még nehezebb.
Az oldalon található tartalmak kizárólag
