szigetretró. 2003.07.31.18.00. lamb@nagyszínpad.

kihagyhatatlan közhely, de oly szembeötlő és zavaró, hogy muszáj a sárral kezdenem. a "nyakig sáros", "sárgolyóbis" szóösszetételek elveszítették népmesébe illő túlzó felhangjukat és a dögönyözés is új értelmet nyert. nem, mintha ez lett volna az első dagasztós szigetelésem, de ez volt eddig a legkatartikusabb. (mostantól, ha meglátok egy pocsétát, máris felötlik bennem e csodás buli emléke, s elmorzsolok egy bátortalan könnycseppet, blabla.) no, az időjárásról kb. ennyit, a jóravaló szervezőket igazán nem lehet felelőssé tenni érte. mondjuk, a parkot esetleg lehetne füvesíteni, hmmmm?

talán a massive attack felléptetésének deklarálása sem motivált annyira, mint a lamb eljövetelének híre, hogy eldöntsem, 2003 nyarán egy nyaralással kevesebb lesz, mert sziget van. igen, számomra ez a manchesteri duó jelentette a fesztivál koncertprogramjának csúcsát. így, előljáróban. aztán mikor úgy 18.15 magasságában rázendítettek a little things csigolyatáncoltató basszusaira, úgy éreztem, helyesen döntöttem. szinte azonnal körberagyogott a Fehér Fény, kitágult körülöttem a világ és paradox módon fejemre záródott az ég, nem is tudom, mit vacakolok itt a szavakkal: egyszerűen leírhatatlan volt. "we forget to live" - dalolta lou, s bólogattam, egész idáig mintha nem is éltem volna.

a lamb eklektikus hangzásvilágát a közönség először megrökönyödéssel, majd óvatos átérzéssel, s a gabriel lágy taktusai alatt már teljes odaadással honorálta. eztán jött a fekete leves. a lamb-érzést definiáló goreckit követően (úristen, gondoltam, midőn felhangzott az "if i should die...", miért ilyen korán? ezzel kéne zárni! de hisz még csak a hatodik dalnál tartunk!), andy hegyibeszédet tartott arról, hogy majdnem le kellett mondaniuk a koncertet, mert lou olyan, de olyan beteg volt, s most így nagyon fáj a torka, úgyhogy még egy dal (one) és pápá. KA-BOUM! akkor hagyják abba, mikor a közönség végre teljesen ráhangolódott, felspannolódott, megnyílt??? kegyetlen, de így van. alig több, mint fél óra után a két bárányka (és három segítőjük) meghajolt, s hiába őrjöngött a közönség a ráadásért, csak andy jött vissza megígérni, hogy hamarost ismét fellépnek.

(végül a tények: hét számot játszottak, abből kettőt az új albumról, amit andy bevallása szerint épp most fejezett be. amiket ismerhetünk: little things, gabriel, what sound, gorecki, one. a koncert közepén meghasadt az ég, ám az egyik új dal, a til the clouds clear szétzavarta a felhőket, amik azóta sem mertek előjönni éteri rejtekükből. ezért hálás köszönet.)

no, ez volt 3 éve. azóta a bárányok hallgatnak (ehe), remélem, a besztof lemezt követő soralbummal majd ismét eljönnek hozzánk, mert van mit bepótolniuk.