aeon flux

ready for the action now, danger boy?

Zalaba_Ferenc
2006. június 13. 08:24:39

Kategória: Szólj hozzá!

depeche mode - touring the angel @ puskás ferenc stadion, 06-06-12. mostanság nem vagyok túlzottan megőrülve az angol bandáért: legutóbbi, erősen középszerű albumuknál már csak az exciter rosszabb, amit talán ha háromszor környékeztem meg életemben, szóval nem sátoroztam le tegnap hajnalban a PFS előtt, hogy kapunyitáskor sikongató tiniként rohanjak az első sorba. ennek ellenére azért nem bántam volna, ha a belső dühöngőbe nem csupán 3-4000 embert engednek be, akik akár focizhattak is volna odabenn, akkora helyük volt, miközben a "maradék" 15.000-20.000 ember odakinn nyomorgott, csak mert nem mentek oda négyre... nyolc körül végre a waltonosok is rájöttek, hogy valami gond van az arányokkal, ezért beengedtek még 500(!) embert, így abentieknek a focizásról ugyan le kellett mondaniuk, de azért tollasozásra még így is futotta volna.

no, de nem leszek kicsinyes: akik ülőjegyet vettek, szart se láttak a show-ból, pedig most is az vitte a prímet, s ez a színpadtól 30-40 méterre még elég világosan kivehető volt.

 

negyed hét körül értem a helyszínre: yonderboi már javában szórakoztatta az összegyülteket élő szettjével. törredelmesen bevallom, leragadtam a magyar reménység folklór témájú zenéinél, így ez a kommersz módon elszálló "trip-pop" egészen váratlanul ért, nem beszélve arról, hogy ha HS7, ha neo, ha yonderboi koncertbe futok, mindig szűcs krisztián unalmas hangját kell hallgatnom: tán nincs több olyan énekes magyarországon, aki hangot adna az elektronikának?

yonderboi hétkor el, némi szöszmötölés után a placebo lopakodott be a színpadra: a közönség továbbára is érdektelennek mutatkozott. a multiszexuális trió nem is erőltette meg magát túlzottan, promóciós koncert volt, amelyben lenyomták az új - amúgy egészen kitűnő - albumuk majd' összes nótáját és az every me every you-t, aztán elmentek kocsmázni vagy kurvázni, nem tudom. a körülöttem ácsorgó vasárnapi zenerajongók pedig azon tanakodtak, hogy az énekes most fiú vagy lány. megjegyzem, brian molko hangja élőben is ámulatba ejtő, kevesen képesek ennyire "stúdiótiszta" hangot produkálni: még pléhbekkre is gyanakodtam, de hamar elvetettem dolgot, mivel brian eleinte "héló budapeszt!" kiszólásokkal próbálta fűteni a közönséget, aztán leszokott róla. no, majd a szigeten.

placebo fél kilenckor el, hosszas szöszmötölés után a DM öt taggal sétált fel a színpadra (a trió a turné erejéig egy szintihuszárral és egy dobossal egészült ki). eleinte visszaimádkoztam azt az überkirály minimal technót, amivel a két koncert között húzták a közönséget (talán egy james holden cd pörgött?), főleg a fellépést nyitó a pain that i'm used to seggriszálós taktusait hallva: az egy dolog, hogy én túl öreg vagyok hozzá, de szemlátomást dave gahan is. :) szerencsére a langyos nyitányt feldobta a klassz vizuál (javíts ki, ha tévedek, de ez is anton corbijn rendezés, ugye?), s a második számtól (a question of time) már én is leraktam a hajam...

nem kívánom végigciterázni valamennyi nótát, inkább csak címszavakban.

tetszett:

  • 110 perces showcase, 19 szám, ebből mindössze 5 új, 0 zene az exciterről
  • remek hangzás, klassz visual (a földgömb nem annyira, az ide-odadülöngéló kivetítők már annál inkább)
  • csúcszenék: stripped, walking in my shoes, behind the wheel, in your room, personal jesus (ezt nem gondoltam volna), enjoy the silence és persze a never let me down
  • martin gore hangja
  • kb. 15 percig tartó frissítő erejű eső, ami után még megszáradásra is volt idő
  • a közönség: tinédzserek csupán szórványosan, 25-35 közöttiek mindenfelé, de egyik se faszent, ha ugrálásra kerül sor
  • végül a legfontosabb: a hangulat isteni volt

nem tetszett:

  • a szervezés: a bejutás se volt egyszerű móka, kijutni pedig különösen élvezetes volt (25.000 ember két kis lyukon át távozott), a dühöngős mókát már a fentiekben értékeltem
  • dave gahan hangja: kezd már elfáradni szegény, elég sokszor túlzengte a rendszer
  • a home végi isteni vonósok gagyi szintetizátorra cserélve (mehetett volna inkább felvételről...)
  • a world in my eyes közel se ütött akkorát, mint reméltem
  • nem volt everything counts :\
  • a ráadásban strangelove helyett photographic, ééérted...
  • talán apróság, talán nem: kezd ez az egész depeche mode turné-jelenség kissé rutinossá válni. mozgáskultúra, felépítés, hangulatkeltés, miegymás. és az elengedhetetlen kerepelés a never let me down közben.

szettlista:

intro
a pain that i'm used to
question of time
suffer well
precious
walking in my shoes
stripped
home
judas
in your room
nothing's impossible
john the revelator
i feel you
behind the wheel
world in my eyes
personal jesus
enjoy the silence
(visszavisszavissza)
leave in silence
photographic
never let me down

értékelés:

Címkék

A bejegyzés trackback címe:

https://aeonflux.blog.hu/api/trackback/id/tr634534243

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Az oldalon található tartalmak kizárólag
18 éven felülieknek ajánlottak.
A belinkelt video- és hanganyagok tartalmáért nem vállalunk felelősséget

Facebook

Beszélt

Filmes naplók

süti beállítások módosítása