étel, ital, férfi, nő. tegnap este az indigo nevezetű helyen vacsortáltam zs-vel, aki egy tüneményes és mosolygós szőke: ez utóbbi sikeresen át is ragadt rám, szóval úgy festhettünk, mintha joker találkozott volna a nevető emberrel. az indigo a pesti est szerint kellemes hely, ezzel én is egyetértek, csupán az a diszkrimináció zavart, hogy a dohányzóknak kikiáltott rész (az emeleten) sokkal otthonosabb (lehet párnákon fetrengeni!), mint a földszinti kalodaszerű székekkel megtámogatott kisasztalok, ahová még egy tea különítményt is bajosan lehet lerakni. a pincérek kedvesek és közvetlenek, viszont meglehetősen feledékenyek és indiszponáltak (1. baki: kétszer is pisztáciafagyit kértünk és mégis mangót hoztak; 2. baki: az egyik pincér letette a boros poharat, ugyanezzel a mozdulattal a másik el is akarta vinni, de azért szóltam neki, hogy ne tegye): a felszolgált ételek jó fűszeresek voltak, de azért érezhetően tompult a szájduhajkodás a bombay-től budapestig tartó úton (magyarán nem voltak annyira csípősek). a paradicsomleves finom, a fokhagymás, nemtommilyenszószos (ehem) kenyér zamatos, a csicseri borsó pikáns, a tejgolyó viszont tocsog a zsírban, s a hangulatteremtő indiai zene is hangosabban szól a kelleténél. az est hamar elment, főleg akkor rohantak az órák, mikor egy üveg egri kadarka társaságában fellopóztunk az emeletre és "ágyban, párnák közt haltunk meg" ...a nevetéstől.