bom yeoreum gaeul gyeoul geurigo bom - spring, summer, fall, winter... and spring (2003). talán az első olyan általam látott kim ki-duk film, amelyben az erőszak teljesen háttérbe szorul, mintha a direktor így akarna válaszolni azokra a támadásokra, amelyek brutális filmjeinek értékeit kérdőjelezik meg. cronenberg is csinált egy szerzői filmet abberáció, mutáció és szimbolikus felláció nélkül. most kitanón a sor: tessék szépen forgatni egy szaporára vágott, derekasan végigdumált produkciót, s az sem árt, ha a végén a rángatzó arcú főhős nem lövi fejbe magát. no, de egy kicsit mintha elkanyarodtam volna...

kim ki duk öt felvonásból álló filmje egyszerű tanmese a felelősségről, a vágyról, az illuziók elvesztéséről, a vezeklésről és a szerepvállalásról. vagy pedig az anyagi és szellemi feleszmélésről, a szexuális ébredésről, a bűnről, a megtisztulásról és a spirituális öröklésről. vagy... mélyen a völgyben, egy tenyérnyi tó közepén egy faház lebeg a víz felszínén, lassan forog körbe és körbe, tornácáról a kilátás folyamatosan megújul. ez a bámulatos és megingathatatlan letisztultság jellemzi a film történetét is, amely mindig újat mond, akárhányszor közelítjük meg. ez, kérem szépen, gondolatébresztés mesterfokon.