álom. ritkán szoktam emlékezni álmaimra, de a ma hajnali produkcióm még most is élesen él bennem. gondoltam, lejegyzetelem. ijesztő volt. még a volt cégem alkalmazásában álltam (már ez kész rémálom), mikor a főnököm úgy gondolta, hogy étterem üzemeltetéséből jobban meglehet élni, mint irodatechnikából, így lettem hirtelen khm... termékmenedzserből egy csapásra felszolgáló. szépen kiöltöztem szmokingban és odaléptem az első asztalhoz, amelynél öten ültek, csakhogy nem volt nálam jegyzettömb, csak az önbizalmam, hogy majd jól megjegyzem fejben, ki mit kér. persze, mire beértem a konyhába (amely érdekes módon több száz méterre volt az étkezőtől), a felét elfelejtettem. sebaj, gondoltam, kirohanok újra egy jegyzetfüzettel és most már profi módon veszem fel a rendelést. kicsit fészkalódtak a kuncsaftok, de azért felsorolták mégegyszer, mit kérnek (teljesen mást). buzgón visszarohantam, s csak benn vettem észre, hogy kint felejtettem a jegyzettömböm. no, akkor rohanjunk ki megint. közben az étterem és konyha egyre messzebb és messzebb került egymástól, visszafelé menet már valami építkezésen is át kellett rohannom, és ahogy ott szedtem a lábam szmokingban, a munkáscsajok (mintha egy wrangler reklámból léptek volna ki :) azt hitték, én vagyok james bond. :) azért voltak kevésbé rémes pillanatai is az álmomnak... :) de mikor visszakeveredtem az étkezőhöz, kiderült, hogy a jegyzettömb eltűnt. ekkor ébredtem fel.

ha otthon vagy az álmoskönyvekben, akkor fejtsd meg ezt nekem.