spanglish (2004). azt hiszem, bajban leszek az év végi toplista összeállításával. egyszerűen kriminális, mennyire nem érdekelte sem a közönséget, sem a kritikusokat james l. brooks (az agy a simpson család és a lesz ez még így se! mögött) új filmje. mifelénk csak dvd-n jött ki, és mivel a főszerepet adam sandler játssza, sokan elkönyvelték tipikus sandler-komédiának, pontosabban egy sikertelen, ergo valószínűleg szar adam sandler komédiának. no, előítéletből utoljára akkor kerekedett ki ekkora hülyeség, mikor az emberek azt hitték a fight clubról, hogy van damme szerű bunyós baromság.

a spanglish egy érzékeny és rendkívül okos szociodráma arról, hogy az emberek mennyire képtelenek megérteni egymást, és gyáltalán nem a nyelvi korlátok miatt: ezeket egyszerű gesztusokkal sokkal könnyebb áthidalni, mint az őszinteség hiányát. (alapszitu: egy újgazdag család felvesz egy mexikói házvezetőnőt, kinek spanyol temperamentuma, nyílt őszintesége hamarosan befolyással lesz a család tagjaira, míg azok neurotikus bezártsága, anyagi függősége hatással van a a mexikói nő lányára). brooks filmje nem nélkülözi a gegeket és a túláradó érzelmet (egy-két ölelgetős részt áthelyezhettek volna a kivágott jelenetek szekcióba),  ugyanakkor valódi kincsekkel rendelkezik: üdítően friss verbális humora, bátor ecsetvonásokkal meghúzott karakterei és hihetetlenül gazdag mondanivalója simán felülkerekedik azon a néhány kellemetlen pillanaton, amit pl. téa leoni (aka mrs david duchovny) bosszantó manírjai okoznak. ő persze azt hiszi, hogy élete alakítását prezentálja, közben ripacskodása vetekszik chris tuckerrel. :)

na jó, annyira azért nem vészes a dolog, hisz brooks nem igazán veszi komolyan a csajt, miközben másik hősnője, a lenyűgöző paz vega (a sex és lucia) előtt készséggel leborul, s az utóbbi évek egyik legszeretnivalóbb női karakterét formálja meg a színésznő hathatós közreműködésével. ódákat félre: sejtem én, miért nem szerette az amerikai közönség a spanglish-t: rettenetesen utálják, ha a film végén nem kapják kézhez a megoldást, méghozzá selyempránán, piros masnival átkötve, de hát az élet már csak ilyen, barátom. adam sandlernek pedig minden egyes fingós-böfögő, amerikai focis, rob schneider vendésgszereplős vígjátékot megbocsátok, ha öt évente legalább egyszer szerepel egy hasonlóan színvonalas filmben.