véradás. mikor úszni járok, mindig elmegyek a véradó-állomás mellett, de eddig valahogy soha nem tudatosult bennem az, hogy akár adhatnék is vért, mert az - édes egyszerűen - jó dolog. azonban ma hazafelé menet azonban betértem a szocreál korokat idéző kockaépületbe, ahol közepesen barátságos személyzet fogadott: fásultságukat látva meg is fordult a fejemben, hogy vajh hány hajléktalan térhet be ide naponta az ingyen kaja reményében... először megkeresték az adataimat a számítógépben (kiderült, hogy gimnazista koromban egyszer már adtam vért... el is feledkeztem róla), majd upgradelték azokat (középiskolásból hirtelen vállalkozó lettem), ezt követően nyilatkoznom kellett, hogy önszántamból adok vért, majd vérmintát vettek az ujjamból, s miközben a doktornőre vártunk, ki kellett töltenem egy kérdőívet, amely néhol emlékeztetett a vízumigénylő lapra ("volt-e már alkalmi szexuális kapcsolata?" "volt-e már homoszexuális kapcsolata?" "járt-e idén európán kívül?" "összeszedett-e már valamilyen fertőző betegséget, pl. ebola?").

ekkor jött a váratlan fordulat: a doktornő kijelentette, hogy a vérem nem alkalmas véradásra, mert túl magas a hemoglobin-tartalma (ez a szinezékanyag, mint megtudtam), s be is utalt a körzeti orvosomhoz. menjek el minél előbb, mert lehet, hogy tüdőbeteg vagyok. no szép, így akarjon az ember segíteni. már épp fel akartam állni, mikor megjegyezte, hogy azért leveszik tőlem a vért. nem mertem megkérdezni, hogy "minek? hisz az előbb azt mondta, hogy...", hanem hagytam, hogy megmérje a vérnyomásom, meghallgassa a szívem, s kifagasson afelől, mikor és hol készült a tetoválásom, s a macskám be van-e oltva. végül beinvitáltak egy szobába, hol kényelmes bőrülések vártak rám: választhattam, hogy bal karomból vagy a jobból adok-e vért (az utóbbin egyáltalán nem látszik a vénám, sz'al balos mellett döntöttem), aztán végre belém szúrták a tűt, hogy öt perc alatt lecsapoljanak belőlem fél liter életnedvet. talán jó lesz valamire... ahogy elnéztem, jó sötét színe volt: hiába no, sok jó hemoglobin kis helyen is elfér.

a procedúra alatt fél percenként kérdezték meg, hogy jól vagyok-e: biztos nagyon rosszul festhettem, habár érzésem szerint remekül voltam, s azóta sincs semmi bajom. az uzsonnajegyet csokira váltottam, melyet a nagyimnál becséltem tojásos nokedlire. mindketten jól jártunk. :)