houdini. ha hinnék a lélekvándorlásban, most szent meggyőződésem lenne, hogy houdini mogyoróban született újjá, csupán azzal az apró módosítással, hogy ez a macskosz nem szabaduló-, hanem eltűnőművész. korábban már meséltem a lépcsőház-projectjéről, valamint a szennyeskosárba és a tévéállványra tett kirándulásáról. akkor fél óra keresgélés után sikerült meglelnem (a második esetben nagy segítség volt a mocorgó szennyestartó), tegnap viszont jól feladta a leckét.

még mindig nem sikerült teljesen átállnom magyar időre, ezért néhány tetszhalott állapotban eltöltött reggeli óra után lefeküdtem aludni. délután 1 körül ébredtem, s mogyi sehol. kerestem a megszokott búvóhelyein (radiátor alatt, fotelok mögött, szennyestartóban, természetesen, konyhaasztal alatt, tévéállvány mögött, stb.): mogyi még mindig sehol. elkezdtem nyitogatni-csukogatni a szekrényajtókat, s közben az járt a fejemben, hogy kinyitni még csak-csak, na de becsukni azért mégse... úgy 1 órányi keresgélés után feladtam azzal, hogy majd csak előkerül. eltelt egy újabb óra, mogyi sehol. oké, vessük be a ding-ding technikát: kaját, játékot elő, annak úgysem tud majd ellenállni. semmi eredmény. újabb kutatás vette kezdetét, pakoltam, borogattam, mindent megmozgattam, de mogyoró még mindig sehol. lassan eljutottam arra a szinte, amikor sherlock holmes azt mondja: "ha minden logikus megoldást kizártunk, akkor marad az illogikus". tehát, 1. a szomszédom álmomban megtréfált, bejött a nem rég kapott kulcsával és elrabolta mogyorót. oké, aeon flux, te egy marha vagy. 2. alvajáró vagyok, felkeltem álmomban, s kipateroltam a macskát, aki iránt tudatalatt mérhetetlen gyűlöletet érzek. aham. őrült gondolatmenetem egy vészjósló rémkép szakította félbe: szegény macska felmászott a szekrény tetejére, beesett a szekrénysor mögé, s most nem tud kimászni! gyorsan a szekrényekhez rohantam, ám akárhogy meresztettem szemem, nem láttam át a sötétséget. oké, pakoljuk le a dobozokat a szekrény tetejéről, és akkor beszűrődik némi fény. hoppá, miért ilyen nehéz a számítógépház doboza?! kinyitom, visszanéz rám hunyorogva mogyoró. vazz. nem elég, hogy felmászott a szekrény tetejére, de még a számítógépdobozba is betornázta magát valahogy, de úgy, hogy a doboz tetejét magára zárta. hogy a frászba csinálta?!

rita pillanat: mogyoró szem előtt

a kis mocsok ma újabb cselt eszelt ki: míg elvoltam úszni (az uszi megkapta a régóta esedékes "kupakját", így odabent a levegő áporodott és fülledt, de legalább a tüdőgyulladást el lehet kerülni), mogyi ismét felszívódott. most viszont már egyből a dobozokhoz mentem: a szekrény tetején nem találtam: a szoba sarkában álló videokazetta-halom tetejére dobott vhs-dobozba bújt a kis drága, s már megint nem tudott kimászni. na de eszébe nem jutott volna jelezni, hogy "nyau, bazz, beszorultam". hülye houdini.