francia körút. vol.3

3. nap

elhatároztuk, hogy megkeressük az avis azon irodáját, ahol péntek reggel el akartuk hozni a kocsinkat. kicsit izgultunk, hogy vajh elférnek-e a megapakkjaink egy renault megan méretű autóban, no meg az sem ártana, ha lenne cd-lejátszó a kocsiban. :) KHBI elég rendesen benézte a címet, mert végül nem sikerült megtalálnunk a keresett címet, ellenben végigtrappoltunk egy klassz sétálóutcán, s mire a louvre-hoz értünk, térdig kopott a lábunk, pedig azt sem éppen sétagalopp bejárni. KHBI-t a mona lisa érdekelte, engem a milói vénusz, a lányokat pedig minden egyes csupaszseggű férfiszobor, ami útba esett. :)

a tárlat óriási, méretre vetekszik a british museuméval, habár annál sokkal egysíkúbb. hamarosan be is farcoltam a giccsesebbnél giccsesebb festmények látványától és inkább a megtekintésükre összesereglett nációkat kezdtem el tanulmányozni. azért az illető hölgyhöz hasonló különlegességgel se lehet túl gyakran találkozni mifelénk (úgy vonult végig a termen kezében a kamerával, mintha az olimpiai lángot hordozná):

a szajnai hajózás elég nagy csalódást okozott: a fedett hajón úgy sorakoztak a faszékek, mintha vmi vidéki kisvonaton ücsörögnénk – s legalább annyira fülledt volt a levegő. nem is tettük meg a teljes kört, hanem a d’orsay múzeumnál lemásztunk a járműről. mivel már elég késő volt, így ide nem tudtunk bemenni (szerintem nem is volt szándékunkban: a louvre után a társaságnak kissé csömöre volt a múzeumokból), elhatároztuk hát, hogy szétválunk: a csajok elmennek pasizni, a fiúk meg scajozni. vagy vmi ilyesmi. végül nem sikerült szétválnunk, hiába, no, a magyarok a legszebbek. :)

hazafelé a metrón ellopták BPPF pénztárcáját. a csajszi teljesen kikészült, ami érthető, ugyanis az összes pénze és számos fontos irata nála volt, de az olyan reménytelen ötletekről, mint hogy menjünk vissza a metróba és nézzük meg valamennyi kukát, hátha beledobták a tárcáját, sürgősen lebeszéltük. még szerencse, hogy a közös költségeket (szállás, autóbérlet, benzinköltség, stb.) már előtte leadta KHBI-nél, így csak a költőpénzét kellett összedobni.

a tragédia örömére aznap este elmentünk borozni, s talán szentségtörés lesz leírnom, de szerintem a francia borok szarok. megkóstoltam háromfélét is, mindegyiknek olyan íze volt, mintha papírgalacsint rágcsálnék. brr. a borozásból hamarosan sörözés lett, de azért így is dülöngélve tértünk meg a hotelba.

(folyt.köv.)