az élet apró örömei. cimborám szerint a szigetben az a legjobb, hogy az ember iszonyú mennyiségű (és meglepően jó minőségű) kaját összezabálhat, a hosszútávú ivászatról nem is beszélve, s még nagyon nem is vágódik földhöz anyagilag. na most, ezt a túrát az elmúlt héten kétszer is végigjártuk, s itthon félve álltam rá a mérlegre, amely megnyugtatott: egy dekát se híztam. no, azért a reggelig tartó, önfeledt ugrálásnak is megvannak a maguk előnyei. túratársam külön kérésének engedve íme, egy kép a nagy zabálás egyik speciális momentumáról:
double impact
Az oldalon található tartalmak kizárólag
