klasszikus zene. vol.2.

peter gabriel - so (1986)

közel húsz éve mindenki odáig, meg vissza volt a sledgehammer klipjétől (amiben az a nick park is közreműködött, aki később útjára indította wallace & gromit kalandjait), s csak kevesen voltak azok, akik a zenét is meghallották a kétségkívül látványos képsorok mögött. nos, én nem tartoztam ezen kevesek közé. igazából leszartam, miről karattyol ez a karcos hanggal megvert énekes, a lényeg a táncoló bontottcsirkéken volt. pedig a SO megvolt nekünk bakeliten, de szinte soha nem került fel a posztóra. sebaj, évek múltán újra belebotlottam valahol, s felfedeztem magamnak; azóta sokszor játszott kedvencé érett. a dalok szövegében legalább akkora erő rejlik, mint a zenékben: politika, tragédia, magány, bürokrácia és a szerelem himnuszai ezek. vajh hány olyan album van a popzene történetében, amin ennyi örökérvényű sláger is helyet kapott? kezdésnek a red rain nyit a vágyról, aztán a sledgehammer bugivugija, következik a kate bush-sal közös fájdalmas ballada, a don't give up, majd a mercy street kántálása, a titkos favorit big time, végül, de nem utolsósorban az in your eyes, amely elválaszthatatlan a magnóját magasba tartó john cusack képétől.