klasszikus zene. vol.1
the future sound of london - dead cities (1996).
a dead cities a végről és a kezdetről mesél. a sorrend nem fontos, mindkét dolog végig jelen van az album hallgatása közben, hisz minden végben benne van valami kezdete (tökjó, hogy a mátrix óta ez a zenizmus kezdi jelentősségét veszíteni). ha a lifeformsot nehéz volt meghallani, a dead citiest majdnem lehetetlen. olyan végletek ütköznek itt össze, amelyen kicsorbul a felületesség. háttérzenének borzalmas. táncolni nem lehet rá. élvezni sem könnyű, mert végtelenül szomorú. az artwork-je komor. minden porcikájában riasztó. mégis ez a kedvenc FSOL-albumom. miért? mert a legmélyebb. a legmegindítóbb. a legtartalmasabb. a legösszetettebb. a legerőteljesebb. a legszebb. a legmeghatározóbb. a leg. durva breakbeat kemény technóval halálossá élezve (we have explosive), in memoriam egy halott város(világ) (everyone in the world...), andalító dub maja síppal és keserves olasz énekkel fűszerezve (my kingdom), furcsa kijelentések (i have killed a man. a man, who looked like me.), rothadó rock'n roll (dead cities ends) és még egy kalapnyi leírhatatlan dolog. elementáris.
Az oldalon található tartalmak kizárólag
