david cronenberg kanadából jött, mint jim carrey vagy michael j. fox. kanada jellegtelen ország, amit tudok róla, azt is leginkább az amerikai filmekből tudom (jellemző), s ezek többnyire nem festenek túl szép képet erről az országról. persze, most mehetnék guglizni, hogy ez meg az van kanadábal, ott van pl. quebec, ahol csak franciául hajlandóak beszélni, meg kanadában majd' mindenkinek van fegyvere, mégis alig akad bűnözés az országban, meg ilyenek. na, de engem cronenberg érdekelt, ezért is néztem meg tőle két filmet is ma. cimborám a criterion által kiadott két impozáns dvd-vel udvarolt körbe, hogy "tartsunk már cronenberg-napot". felőlem. egy másik arc viszont figyelmeztetett bennünket, hogy három c-film biztosan sok lesz egy napra, utólag kiderült, hogy még kettő is sok volt. a videodrome-ot mindig is szerettem, csak úgy árad belőle a jövővízió és a szexuális allegória, s nem lehet nem szeretni az olcsó trükkjei, nyolcvanas évek eleji keltezése miatt. ma már biztos cgi lenne james woods hasán a vagina...  

a meztelen ebéd viszont lefárasztott. enyhe kifejezés. pontosabban kitépte az agyamat gerincoszlopostul, amolyan predator stílusban, aztán elcuppogott a csigolyáimon, miközben én kegyelemért könyörögtem. william s burroughs regényei és élete szolgált a film alapjául, melyeket bizonyos illegális tudatmódosító anyagok fogyasztói bibliaként tisztelnek. váljék egészségükre. a film "persze" sokkal bonyolultabb, összetettebb, mint az eredeti művek, s gyakran úgy éreztem, hogy cronenberg úgy járt, mint oshii a ghost in the shell-lel: egyszerűen kifutott lába alól a talaj, s úgy elmerült a borzalmas látomások többértelmű tengerében, hogy miközben azon filózott, hogy tulajdonképpen mit is akar mondani, szépen megfulladt. hogy a cím mit jelent? állítólag azt a pillanatot örökíti meg, mikor a villánk hegyén meglátjuk a falatot, mielőtt bekapnánk. hamm. nekem megfeküdte a gyomrom.