2015-ben is láthattunk néhány horrorfilmet a hazai mozikban, ám ezek többsége (Akasztófa, A fekete ruhás nő 2., A Lazarus-hatás, Sinister 2.) nem került rá erre a listára, mivel többnyire közepes vagy kifejezetten gyenge alkotásokról van szó, amelyekhez hasonló horrorfilmek futószalagon érkeznek Hollywoodból. Akadt viszont az idei termésben néhány olyan emlékezetes darab, amik elkerülték a hazai mozikat, de mégsem maradhattak ki ebből az összeállításból. Kannibál bennszülöttek és indiánok, eszelős nagyszülők, alakváltó démonok, nyughatatlan vérfarkasok és erdei szörnyek – 2015 legjobb horrorfilmjei következnek.

#10 The Green Inferno

Jogi problémák miatt két évet kellett várnunk Eli Roth kannibálos horrorfilmjére, miközben már a következő filmjét (Kopp-kopp) is bemutatták a tengerentúlon, de a The Green Inferno végül egyáltalán nem okozott csalódást. A perui őserdőben rekedt aktivista csoport gasztronómiai kálváriáját lehengerlő naturalizmussal ábrázolja Roth, miközben letaglózó erővel sikerül érzékeltetnie a totális tehetetlenséget is, ami nemcsak az életben maradt fiatalokat, de bennünket is azonnal magával ránt. Roth tényleg nem finomkodik, ahogyan például a bennszülöttek pillanatok alatt szétkapják és akkurátusan előkészítik vacsorára az első áldozatot, az valami brutálisan nyugtalanító. "Per Ruggero", olvashatjuk az ajánlást a film utolsó képkockáján, kíváncsi lennék, mit szólt hozzá a Cannibal Holocaust atyja.

#9 Late Phases

A Gonosz lélek közeleg (Here Comes The Devil) spanyol rendezőjének első angol nyelvű horrorfilmjében egy vak vietnami veteránnak (Nick Damici) gyűlik meg a baja egy veszélyes vérfarkassal. Méghozzá nem is akárhol: egy erdő szélén álló öregek otthonában. Szokatlan helyszín és egy első pillantásra nagyon is kiszolgáltatottnak tűnő főhős, már csak ezek miatt is látni kell a Late Phasest, amiben a véres farkasember-támadások mellett terítékre kerülnek egy bonyolult apa-fiú kapcsolat részletei és a megváltás lehetőségei is. Az elmúlt évek egyik legjobb farkasemberes horrorfilmje, aki pedig kíváncsi a téma egy másik, jóval könnyedebb-humorosabb megközelítésére is, az a WolfCopot semmiképpen se hagyja ki. 

#8 The Hallow 

Corin Hardy első egész estés filmje is kellemes meglepetés volt idén, amiben Írország sötét erdeibe kalauzol bennünket főhőseivel együtt. A fiatal házaspár újszülött kisbabájukkal együtt gyanútlanul költözik be abba a vidéki házba, ami az azt körülölelő erdővel együtt rövidesen a rémálmaik helyszíne lesz. A The Hallow (eredetileg The Woods lett volna a címe) egy régi vágású, atmoszferikus szörnyfilm, a Szalmakutyák és A faun labirintusa hangulatos keveréke, amiben egy sötét tündérmesébe oltott párkapcsolati dráma elevenedik meg. A míves és komor erdei felvételek mellett a fojtogató atmoszféra másik legfőbb forrása, hogy Hardy tudatosan kerülte a CGI-effektek használatát, annak pedig csak örülhetünk, hogy ő rendezi A holló-rebootot.

#7 We Are Still Here

Ted Geoghegan rendezőt saját bevallása szerint Lucio Fulci 1981-es klasszikusa, A temetőre épült ház inspirálta a leginkább debütáló rendezése során, ami érezhetően nyomot hagyott első egész estés filmjén, és habár kiváló munkát végzett, azért korántsem sikerült felülmúlnia a gore keresztapjának hírhedt alkotását. A We Are Still Here ettől függetlenül egy remek kísértetházas horrorfilm, amiben a gyászoló szülők abban a reményben költöznek egy New England-i ódon házba, hogy ott majd könnyebben túlteszik magukat autóbalesetben elhunyt fiuk halálán, ám a ház nemcsak, hogy sötét titkokat rejteget a múltjával kapcsolatban, de harmincévenként fel is ébred, és újabb áldozatát követeli. 

#6 Hétköznapi vámpírok (What We Do in the Shadows)

Az Új-Zélandi duó, Jemaine Clement és Taika Waititi sistergően intelligens és elképesztően vicces vámpírparódiáját a tavalyi Titanic Filmfesztiválon nálunk is bemutatták, és joggal került rá az év legjobb 25 filmjét felsorakoztató toplistánkra is. Habár a horrorparódiák és horrorkomédiák nem tartoznak feltétlenül a kedvenceim közé, a Hétköznapi vámpírok nem maradhatott ki ebből az összeállításból, mivel a mockumentary alműfajának egyik legszórakoztatóbb darabja - legutóbb talán Zak Penn 2004-es, Werner Herzog közreműködésével készített Loch Ness-i forgatás (Incident at Loch Ness) című munkája nyűgözött le ennyire.

#5 Újjászületés (Spring)

Justin Benson és Aaron Moorhead (Feloldozás) második közös filmjét szintén elcsíphettük tavaly a Titanic Filmfesztiválon, aminek nagyon örültem, mivel egy különleges és hátborzongató romantikus-horror hibridről van szó. Az Újjászületés lassan kibomló és egyre süppedősebbé váló világára a lovecrafti jelző illik a leginkább, ennél többet pedig nem is akarok elárulni erről a nyugtalanító filmről, amiben Evan (Lou Taylor Pucci) exbarátnő- és búfelejtő olaszországi vakációja során botlik bele a gyönyörű, de nem egészen evilági Louise-ba (Nadia Hilker).

#4 Backcountry

Adam MacDonald első egész estés filmje mindenben remekel, amiben az Into the Grizzly Maze kudarcot vallott: hiteles szereplőkkel és lélektanilag megalapozottan mesél el egy egyszerű túlélős történetet, miközben hirtelen és olcsó ijesztgetések nélkül mesterien teremti meg a kiszolgáltatottság fenyegető légkörét. A medvére valóban sokat kell várnunk, de megéri, mert ezt a könyörtelen támadást sosem fogjuk elfelejteni. Egy újabb régi vágású, realista és intelligens darab, ami kellőképpen komolyan veszi magát és a nézőt is, a Backcountry az elmúlt évek legjobb állatos horrorfilmje, szóval jobban tesszük, ha megjegyezzük a rendező nevét.

#3 Bone Tomahawk

Gondban voltam ezzel a filmmel, mivel arányait tekintve inkább western, mint horror, de amikor horror, akkor viszont olyan brutálisan korhatáros, hogy emiatt képtelen voltam kihagyni ebből az összeállításból. S. Craig Zahler semmiből jött, lenyűgöző elsőfilmjével nemcsak a western-horror szubzsánerében eddig készült és keveset emlegetett alkotásokat (Ravenous, The Burrowers, Dead Birds) sikerült felülmúlnia, hanem az elmúlt évek során készült westernek többségét is. A pazar rendezést és realista akciójeleneteket (azok a semmiből előrontó, gégemetszett kannibál indiánok!) remek színészi alakítások (Kurt Russell, Patrick Wilson, Matthew Fox) és egy különösen gyomorforgató darabolás pillanatai teszik teljessé, a végeredmény pedig egy semmihez sem hasonlítható vadnyugati trip, ami a barlanglakó-kannibál indiánok kihalt földjére vezet.

#2 The Visit

Nem hittem volna, hogy M. Night Shyamalannak idén sikerül visszatérnie, de mindenki legnagyobb meglepetésre sikerült neki: a The Visit nemcsak emberemlékezet óta a legütősebb filmje, hanem egyúttal az elmúlt évek egyik legparább found footage horrorfilmje is. Utóbbiból természetesen idén is rengeteget láttam, ám hiába a hatásosra összevágott előzetesek, ezek szinte kivétel nélkül mind elvéreztek (Area 51, The Pyramid, Digging Up The Marrow stb.). A The Visit hatásosan épít az öregektől való elemi szintű idegenkedésünkre, és mindvégig a földön maradva mutatja be a nagyszülőknél tett egyhetes látogatás egyre felzaklatóbbá váló stációit - a sokkoló pelenkás jelenet méltán pályázik az idei esztendő legnyomasztóbb horrorfilmes pillanatának címére. 

#1 Valami követ (It Follows)

Alaposan megosztotta a műfaj rajongóit David Robert Mitchell második filmje, én pedig azok közé tartozom, akiket lenyűgözött ez a fémesen hideg, komoran felnőttes és egzisztencialista beütésű természetfeletti horrorfilm. A képzőművészeti igénnyel megkomponált felvételek, az elemi erejű rettegés középpontban az alakváltó démonnal, a hol lágy, hol pedig földbedöngölős elektronikus fillmzene és a mindehhez társuló melankolikus atmoszféra teszi az évtized egyik legkiforrottabb és legművészibb horrorfilmjévé a Valami követet, amiről a hazai premier után azt írtam, hogy szerintem minden esélye megvan rá, hogy az 1001 film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz legújabb kiadásába is bekerüljön majd. 

Végezetül még felsorolok néhány emlékezetes címet az idei termésből, amik akár szerepelhettek is volna ebben a listában, de végül különféle okokból kihagytam őket. A Csadoros vérszívóval, a The Boy-jal, a Maggie-vel és a Goodnight Mommy-val az volt a bajom, hogy inkább filmdrámák, semmint horrorfilmek. Azt már írtam, hogy a komédiákat és paródiákat nem annyira szeretem, ezért maradt ki végül a Cooties, a Scouts Guide to the Zombie Apocalypse, a Turbo Kid és a Deathgasm, a found footage-ok közül a Creep is említésre méltó, ahogyan a Housebound, a Cub (Welp), a Last Shift és a The Taking of Deborah Logan kihagyása miatt is fájt egy picit a szívem.