- SPOILERMENTES -

Egyemberesre zsugorodott univerzumok versus az internet bugyraiban ólálkodó gonoszok, felfűzve a found footage esztétikájára, és kicsit meglocsolva Chaderlos de Laclos Veszedelmes viszonyok-ának helyzetgyakorlataival: így lehet zanzásítani a Barnóczky Ákos rendezte LogIn lényegét. A nagy kérdés, hogy mutat-e valami újat a film a hivatkozási alapként megjelölt XVIII. századi levélregény lényegi mondanivalójánál a nő és a férfi örökkön tartó szerelmi párharcáról?

A frissen megözvegyült Janka (Parti Nóra) véletlenül rájön, hogy férje közös életük idején rendszeres randiportál-látogató volt. Nagyjából ugyanekkor Tamás (Tálos József), a lányát nemrég elvesztett apa hasonló felfedezést tesz, amikor gyermeke tettének indítékait kutatja. A gyanújukat felkeltő internetes oldalon rövidesen ők ketten is megismerik egymást, ami után már csak idő kérdése, hogy közösen eredjenek veszteségeik okozóinak a nyomába.

Az 1999-es Blair Witch Project nyomán szárba szökkent és virágjába borult found footage zsáner korlátozott perspektívája elevenedik meg az internetes chat- és randioldalak világában pergő képsorokon. Ami akár még működhetne is, ha a fix beállítású felvételek alkotta képi világ a formai megoldások miatt nem válna hamar egysíkúvá, majd ezáltal menthetetlenül unalmassá. A szereplőket végig a webkamera nézőpontjából leshetjük meg, ellenben az események előrehaladtával a feszültség halvány érzete sem alakul ki bennünk. A forgatókönyv ugyanis nem vállalja fel, hogy a sztorit a beszélő fejek mondanivalójával, illetve a színészek arcjátékával lendítse folyamatosan előre. Ettől a hősöket és az antihősöket egyre érdekesebbnek szánt, de egyre kevésbé életszerű helyzetekben figyeljük laptopjaik mindent látó "szeme" előtt szövegelni: fogmosás, főzés vagy éppen ágyon fetrengés közben.

Emellett a LogIn a krimi műfajában legalább annyira bukdácsol, mint amennyire thrillerként csetlik-botlik. Összes igyekezete és kimódoltsága ellenére viszont pont azt nem tisztázza, hogy alkotásként mi volt a célja, és mit akar felmutatni? Látleletet az informatikai korszak harmadik évtizedéről? Figyelmeztetést, hogy törődjünk többet a szeretteinkkel? Pellengérre állítani a névtelenség előnyét kihasználó szexuális ragadozók új típusát? A végeredmény alapján nem lehet eldönteni, mert a mű és általa készítője valójában egyik kérdést sem feszegeti. Ez csupán kerülgetés, mint amit a macska művel azzal a bizonyos forró kásával.

Az antagonisták veszedelmes világába vezető szálak semmit sem fednek fel az indítékokból, még kevésbé ábrázolják a másokat eltipró romlottsághoz vezető utat (ők kérem a gonoszok, haladjanak tovább, nincs itt semmi látnivaló!), így az egész nyomozósdi tét nélküli, magányűző pótcselekvéssé válik. Az ingerküszöböt meg sem ütik a fordulópontoknak szánt manipulatív és intrikus beszélgetések, melyek ráadásul nem merészkednek távolabbra a zagyva közhelydurrogtatás szintjénél.

A történetet keretező "talált anyag" motívuma is sántít, mert az egyszerű, lineárisan előrehaladó cselekményt éppen, hogy nem tisztábbá, hanem zavarossá teszi a befogadó számára. Kritikai mondanivalóját ugyanis azzal, hogy a negatív páros egyik tagját a közösségi háló sötétjében bujkáló, megvetendő alakként, másikát pedig a mindig napfényes celebvilág nagyreményű várományosaként címkézi fel, erősen a szájbarágás nívójára redukálja; nem beszélve a népbutító, rémes sugallatról, hogy "ha híres vagy, mindent megúszol".

A legszomorúbb az egészben, hogy az alapötletből akár egy közepesen erős mozgóképet is ki lehetett volna hozni: ehhez az irodalmi forrás részletekbe menő és radikálisabb változtatásaira, a kapcsolatokról és a szerelemről alkotott vitriolba mártott, ám szellemes véleményének korunkra vonatkoztatott erőteljesebb átültetésére lett volna szükség. Ezek nélkül idén csak egy banális bosszúmozit, elnagyolt és felületesen riogató internetbírálatot, valamint vakító, de hamis hírességképet kaptunk.

Kövess minket facebookon és twitteren!