- SPOILERMENTES -

A kóan a zen gyakorlatokban a mester és a tanítvány által közösen használt társalgási forma, egyfajta paradox fejtörő, melyet a tanító a "nagy kétségnek" nevezett lelkiállapot előidézésére, illetve a tanított fejlődésének tesztelésére használ fel. A kialakulásuk kezdetén párbeszédek formáját felvevő kóanok idővel irodalmi szövegekké váltak, céljuk a tanár-diák együttműködés által a páros alárendelt tagja számára elérendő megvilágosodás volt.

A huszonéves Mike Howell (Jesse Eisenberg) mindennapjai nyugodt mederben csordogálnak valahol az Államok északnyugati felében, ahol melója mellett – és nem egyszer eladói munkája során – ideje jó részében a könnyű drogok élvezetében, illetve a képregényrajzolásban merül el. Barátnőjével, Phoebe-vel (Kristen Stewart) közös életük azonban váratlan események sorozataként pár nap alatt gyökeresen a feje tetejére áll, és a fiatalok olyan ismeretekre és készségekre bukkannak magukban, amikről korábban álmodni sem mertek volna. Ezek megtalálásához viszont mindkettejüknek keresztül kell mennie a fentebb említett nagy kétség állapotán, hogy önnön lényegüket elfogadva meg tudják érteni a velük történteket.

A BeSZERvezve mind akciófilmként, mind pedig komédiaként határozottan jól funkcionál. Nem hiába kapott "R" besorolást hazájában, mert bőven méri a csapásokat, és jelenetei szó szerint vérbőnek tekinthetők. Eközben vígjátékként is nagyszerű, ugyanis a kicsavart helyzetek mellett bővelkedik a szarkasztikus, nem egyszer fekete humorban. Erénye továbbá, hogy nemcsak a két főhős, de a mellékszereplők is valódiak, életszerűek. Gondolkodás nélkül elhittem, hogy a kissé hangyás Rose (John Leguizamo) Mike dealere, pont a kellő mértékben volt tenyérbe mászó a Howell ellen hajtóvadászatot indító Adrian Yates (Topher Grace), és a Mike-ot tűzön-vízen át segítő Victoria Lasseter (Connie Britton) is valósághű figuraként jelent meg a vásznon. A Laughert alakító Walton Gogginsnak szerintem játszania sem kellett, akkora gyakorlata van a félcédulás fazonok megformálásában.

Persze mondanom sem kell, hogy az American Ultra valójában nem az a film, amit halálosan komolyan kell venni – akkor sem, ha minden bizonnyal igaz a vélemény, hogy ha a készítők emlékezeteset akarnak létrehozni, akkor a magát könnyednek mutató szatíra nagyjából a legnehezebb műfaj.

A moziban ülve többször eszembe jutott, hogy az éppen nézett alkotás – annak ellenére, hogy teljesen más a hangulata és a ritmusa – több szempontból az 1999-es Nyomás! (Go, rendező: Doug Liman) másod-unokatestvérének  tekinthető. Abban is egyre hajmeresztőbb kalandok mozgatták a karaktereket jelenetről jelenetre haladva a végkifejlet felé, minden történéssel az abszurditás egy magasabb szintjére emelve az eseményeket. A hasonlóság szintén tetten érhető a momentumban, hogy mindkét történet három napot villant fel, viszont amíg a Nyomás! a főszereplők életének egy véletlenszerűen kiválasztott hétvégéjéről mesél, addig a BeSZERvezve sokkal inkább egy kritikus léthelyzetet, a belső én feltérképezését és megtalálását mutatja be.

Mindezeken túl a két mozgókép eltérően, saját kora szellemében ábrázolja a könnyű drogokkal kapcsolatos hozzáállást az USA-ban. Míg kevéssel az ezredforduló előtt a Go központi kérdése a bulikellékek utáni kajtatás, és azok megszerzése volt, addig bő másfél évtizeddel később a marihuána az amerikai hétköznapok csöndes résztvevőjeként jelenik meg: Mike-nak nem kell az idejét kutatásra pazarolnia, csak felhívja Rose-t, aki rövid időn belül szállítja a megrendelt mennyiséget. Emellett Nima Nourizadeh rendező műve talán az elsőként kapcsolja össze egymással a "csendes befordult füves" és a "szövetségi ügynök" nagyközönségben élő képzeteit.

Azt, hogy az ezúttal felkínált tekerés a nagyközönségnek mennyire fog ízleni, aminek köszönhetően mekkora lesz a siker, nem tudom megjósolni. Abban viszont biztos vagyok, hogy ha az akcióvígjátékok családjában idővel nem is válik annyira erős hivatkozási alappá, mint az 1988-as Éjszakai rohanás (Midnight Run, rendező: Martin Brest), de könnyen egy polcon találhatja magát a szubzsáner olyan darabjaival, mint a Trópusi vihar vagy a Vaskabátok. Ami, akárhogy nézzük, egy kóantól egyáltalán nem rossz teljesítmény.

Kövess minket facebookon és twitteren!