A sorozatokkal folytatjuk az év végi számvetést, és szerencsére idén is volt miből mazsolázni. A már bejáratott címek mellé most sem volt gond odatenni néhány színvonalas újoncot, hogy aztán kialakuljon a végső tizenöt, ami nem mindenkinek fog tetszeni (már miért is tetszene), de szerencsére van egy szép komment szekciónk, oda várjuk a ti listáitokat.
Külön linkeket nem raktam, itt és itt nagyjából egybe van gyűjtve minden, ami kell...
Történelmi kalandozások...
Sűrű kategória, sok minden belefér az ókortól a hidegháborúig, s egyben az a műfaj, amivel a legnehezebben tudnak megfogni. Nem mintha nem szeretném a történelmet, de az alkotók vagy elvesznek az adott korszak kliséiben, vagy belefulladnak a kosztümök közé. A Boardwalk Empire már félúton elandalított, a finálét már nem érte meg nálam. Hasonlóan járt a Manhattan, a Black Sails és a Marco Polo is, és azon kaptam magam, hogy bár egész ügyes dolognak tartom a Peaky Blinderst, valahogy nem kapálózok a folytatásért. Üde színfoltként bukkant fel viszont az Outlander, ami egyrészt megfeszegette kicsit a zsáner kereteit, másrészt határozottan szórakoztató tudott lenni, viszont még olyan keveset láttunk belőle, hogy egy ilyen listára nem tudom rátenni. Ugyancsak kellemes meglepetés volt a történelminek csak félig meddig nevezhető, de a korszak történelmi fontossága miatt mégiscsak ide sorolt Halt and Catch Fire, ami tényleg az év egyik legizgalmasabb újoncává lépett elő, ellentétben a The Knickkel, ami a pilothoz képest sokat vesztett a vonzerejéből. Van viszont egy sorozat, amelynek címét kénytelen vagyok felvésni az év végi listámba, hiszen amellett, hogy az egyik legkúlabb dolog a tévében, amely nyakig gázol a tesztoszteronban, még a legapróbb részletekre is nagyon odafigyel. Ez a Vikings, ami a második évadra sem adta alább.
Fantáziavilágok, fantáziauniverzumok
Senki nem mondhatja, hogy nem vagyunk elkényeztetve: van itt posztapokalipszis dögivel (The Walking Dead, Z Nation, Last Ship), vámpírinvázió (The Strain), rejtélyes eltűnések (The Leftovers) és rejtélyes visszatérések (Resurrection), miközben egyre jobban tágul a DC és a Marvel tévés világa is (Gotham, Agents of SHIELD, The Flash, The Arrow), nem is beszélve a young adult cuccokról (The 100 stb.). Ezek egy része nálam már az elején érdektelenségbe fulladt (The 100, Last Ship, Constantine), mások az évek során koptak ki a naptáramból (True Blood). Néhánynál gyorsan alábbhagyott a kezdeti lelkesedés (Constantine, The Strain), viszont egy jó részük stabilan tartja magát. Habár a Gotham még mindig nyögvenyelősen ragaszkodik a Batman-téma életben tartásához, a nyomozók vs. gengszterek szál simán életben tartja a szériát, míg a The Flasht még mindig viszi előre a fiatalos lendület. A listámra mégis három másik sorozat került fel, méghozzá az év egyik legjobban átgondolt, szépen kivitelezett újonca (The Leftovers), és a két veterán, amelyek mostanra már szinte alig tudnak hibázni: The Walking Dead és a Game of Thrones.
Politikusok, jogászok, nemzetközi vircsaft
Nemzetközi ellentétek, háborúk, kényes társadalmi kérdések - és a sorozatok szemlátomást mindennel akarnak foglalkozni. Az már más kérdés, hogy nem mindenki elég bátor egy-egy téma alapos feltárásához, sokan tényleg csak azt mondják, amit mondani illik. Ennek ellenére persze akár a jogi, akár a politikai sorozatok mindig hálás témakörnek bizonyulnak, a színészek és az írók is brillírozhatnak, azt pedig mindenki eldöntheti, melyik az ő szája íze szerint való. The Americans ide, Homeland és House of Cards oda, én azt a szériát választottam, amelyik immár hatodik éve hozza ugyanazt a magas színvonalat (The Good Wife), mellé pedig azt, amelyik olyan gyönyörűen csinál hülyét ebből az egészből, hogy azt nem lehet nem teli pofával nézni (Veep).
Bűn és bűnhődés
Szeretem a krimit, de nyilván a többség így van, hiszen ha nem így lenne, nem volna vele tele a tévé. Habár nagyon ritkán tudok leragadni a tipikus egy rész/egy eset sorozatoknál, néha jólesik elcsípni egy-egy Bones epizódot, vagy éppen az újonc Forevert, amire eléggé rákattantam. De amit igazán szeretek, az a több részen át görgetett cselekménnyel szépen kibontott, hangulatos bűnfilm és szerencsére egyikből sincs hiány. Az angolok szinte minden évben előállnak valami jóval, idén sem volt másképpen. A Glue és a Happy Valley volt idén, amiket nagyon szerettem tőlük, a listámra az utóbbit tettem fel, mellé pedig az HBO idei nagy dobását (True Detective) és a Showtime újoncát (The Affair), amelyik pillanatok alatt berántott a különleges narratívájával (és remek színészeivel). Bár a nagy összesítőből kimaradt, mégis hadd említsem meg a How to Get Away with a Murdert (ha már spéci narratíva) mint olyat, aminek szívesen csináltam volna még helyet.
A dráma, dráma...
Tudom, a fentiek közül sok minden befért volna ide, hiszen a Veepet leszámítva mindegyik remek dráma is egyben, de én mégis úgy gondoltam, hogy kapjanak egy külön kategóriát a zsáneren kívüli darabok. Lehet, hogy nem volt jó ötlet, hiszen majdhogynem csak a szappanoperák maradnak (Scandal, Red Band Society), viszont ott van a Rectify, ami piszok húsba vágóan, ráadásul rém hangulatosan tudja közvetíteni azt a rengeteg szélsőséges állapotot, ami a karakterek lelkében zajlik.
Móka és kacagás
Eret kellett magamon vágni, hogy ne csak vígjátékokkal töltsem fel az egész listát. Lehetőség bőven volt rá, de a veterán kedvenceket némiképp háttérbe szorítva engedtem utat az újdonság varázsának. Így maradt ki az erőviszonyokat ügyesen rendező, még mindig a legjobb színészgárdával bíró Modern Family, a fennállásának legjobb részét (és egyben legjobb fináléját) szállító Parks and Recreations, a szokásosnál is bolondabb Community vagy a szimplán móka Derek és a számomra még mindig kedves Girls vagy a méltán agyonméltatott Orange is the New Black. Persze vannak, akiket nem lehet lehagyni: a Louie a Veep mögött még mindig a legmegbízhatóbb poéngyár, a Shameless pedig a drámaibb fazonigazítással is ott maradt a kedvencek között. És akkor az újoncok: a Transparenttel először nem találtam a hangot, de egyben annyira egyben van, hogy képtelenség nem szeretni és elismerni. A You're the Worst már kissé furább döntésnek tűnhet, de még egyszer, az újdonság varázsával nem lehet mit tenni. És persze ott van John Oliver, akit talán nem kellett volna a sorozatok közé kevernem, de ha valami ennyire vicces, és ha valaminek ennyire várom az új epizódját, akkor annak ott a helye az éves számvetésnél. Márpedig a Last Week Tonight with John Oliver ilyen.
Legjobb színésznő (dráma): Viola Davis (How to Get Away with a Murder)
futottak még: Julianna Margulies (The Good Wife), Ruth Wilson (The Affair), Tatiana Maslany (Orphan Black), Sarah Lancashire (Happy Valley), Maggie Gyllenhaal (Honourable Woman)
Legjobb színész (dráma): Matthew McConaughey (True Detective)
futottak még: Woody Harrelson (True Detective), Peter Dinklage (Game of Thrones), Dominic West (The Affair), Kevin Spacey (House of Cards), Robin Lord Taylor (Gotham)
Legjobb színésznő (vígjáték): Julia Louis-Dreyfus (Veep)
futottak még: Amy Poehler (Parks and Recreation), Emmy Rossum (Shameless), Lena Dunham (Girls), Lisa Kudrow (The Comeback), Allison Janney (Mom), Sarah Hyland (Modern Family)
Legjobb színész (vígjáték): Jeffrey Tambor (Transparent)
futottak még: Chris Geere (You're the Worst), Tony Hale (Veep), Eric Stonestreet (Modern Family), Ty Burrell (Modern Family), William H. Macy (Shameless), Louis C.K. (Louie)
És a TOP 15 összesítve... ABC-rendeben
The Affair
Game of Thrones
The Good Wife
Happy Valley
Last Week Tonight with John Oliver
The Leftovers
Louie
Rectify
Shameless
Transparent
True Detective
Veep
Vikings
The Walking Dead
You're the Worst