A közeljövő Amerikájában évente egyszer beköszönt a világvége: az egyéjszakás apokalipszis keretében minden bűn engedélyezett - a gyilkosságot is beleértve -, hogy az emberek szabadon levezethessék a felgyülemlő feszültséget, hogy aztán az év 364 és fél napjában birkaként terelgessék előre a gazdaságot. Igen, tudom, hogy nonszensz elképzelés, de mint társadalmi allegória-kísérlet meglehetősen ígéretes. Nos, 2023-at írunk, és ismét eljött az úgynevezett Megtisztulás, melynek keretében egy, a hajcihő közepette véletlenül összeverbuválódott csapat próbálja túlélni az éjszakát.

James DeMonaco író/rendező minden bizonnyal olvasta A bűn éjszakájáról íródott kritikámat, és elhatározta, hogy kárpótol az abban megfogalmazott hiányosságokért, az Anarchia ugyanis tényleg megpróbál átfogóbb képet festeni arról, mit is jelent ez a Megtisztulás a világ legfaszagányosabb országában. Lángoló buszok száguldanak keresztül a háttérben, jégbe hűtött sörös-hatosokkal felszerelt sniperek foglalnak helyet a tetőn, és machetéket lóbáló, álarcos motorosok razziáznak a sugárutakon. Mi több, egyes szabályok felállításán és sok-sok más eltörlésén túl még a kormánynak is akad egy-két sötét trükkje. Mindeközben az állami adókat meghekkelő, a Strange Daysből szalajtott feka próféta arról szónokol, hogy mindez mennyire ártalmas. Na ne mondja!

Ahhoz képest, hogy mindössze 9 millió dollárból forgott, és az első film sikerének köszönhetően alig egy év alatt rántották össze, A megtisztulás éjszakája meglepően akkurátusan mutatja be a Los Angelest pillanatok alatt eluraló káoszt, és miközben a meglehetősen felejthető hősök a bűnözőkkel teli városban próbálnak eljutni A-ból B-be, hogy aztán mindig C-ben kössenek ki, az embernek akaratlanul is beugrik a Menekülés New Yorkból - tehát DeMonaco ismét Carpentert idézi -, ami egyáltalán nem rossz érzés.

Eme érzésbe kapaszkodva el lehet nézni bizonyos hibákat - néhány ügyetlen akciójelenetet, az utóbbi évek legrosszabb CGI-sebesüléseit, illetve a jellegtelen szereplőket, akik közül a (szerencsére főszereplőnek megtett) Frank Grillo emelkedik csak ki, kinek jól artikulált céljai mellett még karizmája is van. Az első rész után várható volt, hogy egy idő után a film elkezd szatirikus húrokat pengetni, így mikor a szereplők a Brazilból szalajtott szupergazdagok által megrendezett pulykavadászaton találják magukat, már sejtheted, hogy a társadalmad elé tartott tükör durván eltorzult, így a rendező egy-két megmosolyogtató kijelentésével ellentétben az lesz a legjobb, ha simán csak hátradőlsz, és élvezed a vágtát.