A bűn éjszakája egy olyan "high concept"-re, azaz egy mondatban leírható ötletre alapul, melyet el kell fogadni ahhoz, hogy a film egyáltalán minimális esélyekkel indulhasson el a befogadás útján. Ez pediglen a következő: Amerikában 12 órán át a bűnözés minden válfaja szabad, ennek hála az emberek az év maradék 364 és 1/2 napja alatt nyugodtak és békések, mintha csak a testrablók kerítették volna őket hatalmukba. Izgalmas, és talán nem is annyira nonszensz ez az elképzelés, hisz ha megnézzük a magyar törvényalkotást, vannak olyan kétes dolgok (csak a magam által is bejárt területeket nézve pl. a letöltés legalitása vagy a korhatárkarikák ajánlás-jellege), melyek engedélyezésével az emberek figyelme elterelhető a valódi problémáktól.

Mondjuk A bűn éjszakája kicsit szélsőségesen közelíti meg a "kenyeret és cirkuszt" a népnek szüzsét, de legalább van eredeti kiindulópontja. A gondok ott kezdődnek, hogy ezen túl vajmi keveset tud felmutatni. Az egyén és a társadalom hozzáállása kizárólag minimalista híradó-bejátszások, illetve röpke hegyibeszédek formájában köszön be a filmbe, amely ezt követően percek alatt megy át "home invasion" horrorba. Azzal pedig tele van a padlás.

Ráadásul annak se túl izgalmas, mi több, az a típusú film, melyet látva már a nagymellű buta szőke is felhördülne, hogy "na nehogy már!". Szereplők működnek, éreznek és kommunikálnak illogikusan, de olyan szélsőségekig menve, melyeket a szorult helyzetekben előjövő emberi banalitásra sem lehet fogni. Te például hagynád, hogy a kiskorú lányod, fiad szabadon kóricáljon a házadban, melyben egy mindenre elszánt fegyveres idegen rejtőzik?

Én nem túlzottan. Ugyan a Sandin-házaspár (Ethan Hawke és Lena Headey) házát egy oda bemenekülő, és azt szemlátomást befogadó idegen miatt megrohanó (tegye fel a kezét, aki nem ismert rá azonnal A 13. rendőrőrs ostroma sztorijára!) banda külső megjelenése okozhat néhány hátborzongató pillanatot, vezetőjük mosolyával és hátborzongató nyugodtságával szembesülve valószínűleg én azonnal összecsíkoznám a nacimat, de amint bejutnak az épületbe, hirtelen elfelejtenek gondolkodni, Ethan Hawke-ból görbehátú, tekintélytelen porszívóügynökéből pedig kihozzák a Rambót, aki mindenre kész, hogy megvédje a családját - mielőtt felkel a nap. 

És van is dolga rendesen, mert a hazaiak a betörőknél is idiótábban viselkednek, és talán erre James DeMonaco író/rendező is rájöhetett, ugyanis valahol az utolsó harmadban megpróbálja szatirikus mederbe terelni lázálmát, de sajnos eme fordulat túl későn jött, túl megalapozatlan és túlságosan halovány. A remek alapötlet pedig mehet a kukába.

kövess minket facebookon és twitteren!