Carrie White (Chloe Moretz), a visszahúzódó középiskolás lány először menstruál. Mivel betegesen bigott anyja (Julianne Moore) elfelejtette felvilágosítani arról, hogy ez mit jelent, a rémült lány osztálytársnőitől kér segítséget, akik csúnyán kigúnyolják. Az incidenst követően néhány lányt rendesen megfeddnek, akik emiatt Carrie-t teszik felelőssé, és bosszút esküsznek ellene. Azt viszont senki sem tudja, hogy a lány telekinetikus képességekkel rendelkezik, és nem is fél használni őket.

Szögezzük le az elején: bármit is hadoválnak a közreműködők, a remake-ek nem művészeti indíttatásból születnek. Az újrák kizárólag gazdasági okokból fogannak meg: ha egy film egy más korban vagy más földrészen sikert aratott, akkor minden pénzembernek könnyebben kezd el mozogni az a csuklója, melyben a tollat tartó kéz végződik. Hisz ki hallott már olyanról, hogy "te, ez a film anno pocsékul teljesített, forgassuk le újra, hátha most több embert érdekel majd*". Szóval ha elkészül a remake, akkor csupán a kritikusok szembesülnek azzal a problémával, hogy a film A) hűen követi az eredetit, akkor mi értelme volt leforgatni, B) kisebb-nagyobb mértékben eltér az eredetitől: istenkáromlás! Ez a része a stúdiót egyáltalán nem érdekli, csupán az, hogy a filmje termeljen. Nos, ez a Carrie-nek csak tessék-lássék sikerült.

Stephen King első (nagy sikerű) regényének kvázi gyorsan elkészült adaptációja - meglepetés! - sikert aratott, a stúdiófilmektől szokatlan kísérleti elképzeléseihez messzemenőkig ragaszkodó Brian De Palma rendezőből hirtelen a kritikusok és a pénzemberek körében is liebling lett, Kingnek pedig többé nem volt gondja azzal, hogy vásárlót találjon bármely könyvei jogaira. Néhány írását már több alkalommal is feldolgozták, és a Carrie (vagy ahogy anno nálunk megjelent: A boszorkánylány) sem most először került vissza az asztalra, de tény, hogy a jogokkal rendelkező MGM ehhez a változathoz fűzte a legnagyobb reményeket: ebbe ölte a legtöbb naftát, ehhez szerződtette a legmenőbb stábot, ezt promótálta és terjesztette a legszélesebb körben. És ha megnézed, akkor - lásd első bekezdést - nyugodtan széttárhatod a karod, hogy erre most mi szükség volt: a válaszért pedig szintén lásd az első bekezdést! 

Lélek nélküli ez a film, kidobott pénz és idő; ügyetlen és erőtlen, és ugyan megfogadtam, hogy ezt a jelzőt nem használom kritikában, de most kénytelen vagyok: a Carrie gagyi. Borzalmas High School Musical-keretekbe oltva mímeli De Palma filmjét, sikertelenül és szemlátomást alig-alig küszködve próbálja megidézni annak feszültséggel teli pillanatait, és még csak nem is ez a legnagyobb baj. A biztos bevétel kedvéért tessék csak nyugodtan másolni, de hihetetlen, hogy a film a mai trendekhez képest is mennyire le van maradva. A fiatalokat már nem érdekli a középiskolás szüttyögés, annak összeházasítása a természetfelettivel - a Twilight ideje lejárt, annak sikerét senkinek és semminek nem sikerült megidéznie. Apokalipszis kell ide, valami világvége-esemény, amelynek előterében lehet romantikázni és/vagy öldökölni a végső nagy szerelem nevében.

És ha már öldöklünk, akkor tegyük már azt normálisan. A tortúrapornók ugyan már kivesztek a mozikból, örökségük viszont ott látható a megemelkedett ingerküszöbökben, és az internetnek még a cenzúrázottabb sarkában is több brutalitás látható, mint a Carrie-ben. Kész röhej, hogy ez a vér- és bélszegény diákhajigálás (mert hát a filmnek "mészárszék" lesz a vége, ezt te is tudod) nálunk 18-as karikát érdemelt. Ha egy nőt nem Kathryn Bigelow-nak hívnak, akkor neki nem lenne szabad akciójeleneteket rendeznie, mert abból olyan ritmustalan böszmeség lesz, mint amit Kimberly Peirce (A fiúk nem sírnak) filmje végén felvonultat.

Szegény színészek. Ugyan Chloe Moretznek vannak rossz pillanatai a címszereplő bőrében, de inkább jó, mint rossz, ellenben hiába görnyed, hiába húzza fel a vállait, és hiába nem sminkeli magát, az istennek se tudja beadni azt, hogy ő valójában egy "creep". Julianne Moore jó mérföldes előnnyel játszik vele szemben, egyenlőtlen küzdelmüket az effektesek próbálják ezzel-azzal feldobni (megjegyzem: klasszak a pupillás trükkök): körülöttük pedig az MTV "valóság"showiból szalasztott túlzások frusztrálják tovább az amúgy is elég töredezett önbizalommal rendelkező ifjakat. 

Szóval a Carrie nem csupán felesleges, de rettenetesen rossz film is egyben, melyet gyorsan ki kell törölni a kollektív tudatból, mielőtt még összepiszkítja a Sissy Spacek őrülten gyilkos tekintete okozta rémálmainkat.

kövess minket facebookon és twitteren!