Mikor elkezdett pörögni a filmvégi stáblista, a mögöttem ülő srác megkérdezte a mellette lévőt, hogy hogy tetszett neki a film, mire a másik azt felelte, hogy "olyan nem is tudom, milyen volt". Lehet, hogy volt valami a pillanatban, valószínűleg csak ahogy hangsúlyozott, de eszembe jutott a Fargo egy jelenete, melybenSteve Buscemiről akarnak személyleírást kapni egy prostitól, és ő csak annyit mond, hogy "olyan vicces volt". Nos, a filmre illő jelzőt én is csak nehezen találtam meg, de abban már ott biztos voltam, hogy ez a hirtelen beugrott emlékkép volt a moziban töltött másfél órám legjobb pillanata.

Megértem én, hogy a forgatókönyvíró-párosnak szívügye a póker meg ez az egész kaszinósdi, ez már nyilvánvalóvá vált a Pókerarcok, az Ocean's Thirteen és az első évadnál elkaszált Tilt után is. Nincs is ezzel baj, mindenkinek kell egy hobbi, de szkriptet (konkrétan sok szkriptet) csak akkor írjanak róla, ha van is mondandójuk a témával kapcsolatban. De ha csak okosságokat, érdekesnek vélt adatokat és közhelyeket tudnak pufogtatni, akkor inkább maradjanak otthon, és kártyázzanak.

Pedig a történetben van potenciál. Egy princetoni doktorandusz (Justin Timberlake) "menedzserként" dolgozik egy külföldről működtetett szerencsejátékos honlapnál, hogy finanszírozni tudja tanulmányait. Amikor lebukik, ugyanitt felteszi az összes pénzét, amit még aznap este el is veszt. De ugye ha valaki a világ legjobb egyetemén tanul, az könnyen rájön, hogy átverték. Ezek után nincs más választása, mint személyesen meglátogatni a honlap tulajdonosát (Ben Affleck), aki ahelyett, hogy körberöhögné, egy előnyös ajánlattal áll elő. Nem mondom tovább, ennyiből is látszik a sztoriban rejlő lehetőség. Éppen ezért nagy kár, hogy a megvalósítás során csak félmegoldásokra futotta olyan érzést keltve, mintha gyorsan le akarták volna tudni a filmet. Semmi nincs rendesen kibontva, a felmerülő konfliktusokat két perc alatt megoldják, szemernyi esélyt sem adva annak, hogy bele tudjam élni magam akár a történetbe, akár ebbe az amúgy érdekesnek tűnő világba. A töredezett és kapkodó forgatókönyv hibáit a rendezés sem fedi el, az egyébként nem rossz Brad Furman most kiábrándítóan stílustalanul pakolja egymás után a jeleneteket.

Persze a karakterekkel még mindig lehetett volna menteni a helyzetet, már ha lettek volna karakterek. Timberlake próbál kezdeni valamit magával, de egydimenziósra írt figurája erősen megköti a kezét, az online szerencsejátékról elszavalt narrációi pedig egyenesen kínosak. Ben Affleck pedig még talán soha nem volt ilyen motiválatlanul közönyös, már csak azt kellett volna a homlokára írni, hogy "azért vállaltam, mert az írók a barátaim".

Mindezek ellenére a Vakszerencse mégsem az a szó szoros értelemben vett rossz film, csak egyszerűen jellegtelen. Thrillernek nem elég izgalmas, drámának nem elég mély, vígjátéknak nem elég vicces, simlisfilmnek nem elég csibész, a valós háttér bemutatása pedig felszínes. Unalmasnak nem unalmas, csak olyan nem is tudom, milyen.