Jean Grey halálát követően Logan (ismét) remetének áll, felelőtlen vadászokkal és CGI-medvékkel kokettál, és úgy általában nem találja helyét, habár annyira nem is keresi, inkább csak teng-leng. Ellenben kiderül, hogy a Hirosima/Nagaszaki-incidens idején épp Japánban raboskodott, és megmentette egyik fogva tartója életét, aki most megkeresi őt (no, nem személyesen, hisz épp haldoklik), meghívja Japánba, és felajánlja neki, hogy megszabadítja őt a halhatatlanság terhétől.

A külföldi kritikák azt hozzák fel a Farkas legnagyobb erényeként, hogy jobb, mint az előző farkaskaland, de mivel az egy rakás mutánsguanó (és én sem értem, hogy voltam képes rá öt csillagot adni), ez az erény egyáltalán nem nagy kunszt. És valóban, a Farkasnak van normális felütése, zavaros, de életképes közepe és vállalható lezárása, a trükkök nem úgy néznek ki, mintha egy gimnáziumi LAN-parti szüneteiben dolgozták volna ki őket, és az olyan hirtelen jött pálfordulásoktól is mentes, melyet azzal indokolnak, hogy "téged senki más nem ölhet meg, csak én". 

Mindezzel együtt nem ez a film lesz az X-Men kánon legszebb dala. Lehet, hogy ebben közrejátszik Sinkovits-Vitay András fahangon előadott magyarítása is, de Hugh Jackman - gyúrás ide vagy oda - a fél filmet robotpilóta üzemmódban kíséri végig. Erről részben nem ő tehet, hisz Logan jó darabig csak sodródik eme számára idegen vidéken, és valószínűleg ő is úgy van a történésekkel, mint én, aki ebben a kozmopolita korban sem képes megkülönböztetni egymástól a japán fejeket és neveket, így aztán a történet kibogozása eleinte komoly fejvakarást igényelhet, mint ahogy azt is nehéz megmagyarázni, miért nem gáz, ha egy prominens személy temetésén íjász bujkál a tetőkön (őt is csak Logan látja), míg a pap kimonója alól kikandikáló tetkóvég azonnal szemet szúr (és ezt is csak Logan látja).

Oda se neki, mielőtt nagyon belekeveredhetne a jakuzák asszisztálásával lezavart hatalmi harcokba, Loganből egyik pillanatról a másikra egy szende leányzó személyi testőre lesz, és ugyan sötétben is napszemüveget viselő rosszarcúakkal így is meggyűlik a baja, mert akciójelenetre mindenképp szükség van egy Farkasos filmben (ez legalább akkora nagy axióma, mint az, hogy azon senki sem rökönyödik meg, hogy bunyó közben a címszereplő nyolcméteres szellőzőnyílásokat vág egy gyorsvonat tetejére), a történet elég erőteljesen elkezd hajazni a Több, mint testőr tokiói kiadására, annak is a szappanos változatára: még szerencse, hogy a kulcsfigurának kikiáltott, de végül marginális szerepre kárhoztatott leányzót egyszer csak elrabolják, és Farkas végre igazán akcióba lendülhet.

Csak a leghülyébb filmek esetében szoktam hosszasan ecsetelgetni a cselekményt (alibikritika, no hiszen!), de a Farkasnak mindenképp a javára írandó, hogy a hol túlontúl zavaros, hol pedig rémületesen fapados történések végül összeállnak, és a kissé leszedált nézőt még meg is tudja lepni (még azzal együtt is, hogy a nagy leszámolás esetenként önkéntelenül is komikumba fordul - gondolok itt az "örökélet" egészen sajátos elszívására), és szerencsére a film erényei nem is merülnek ki abban, hogy "normálisan befejezték": a szuperhősös filmek cselekmény- és akcióközpontúak, azaz vajmi keveset foglalkoznak a megfelelő atmoszféra kialakításával, így igazán üdítő azt látni, hogy James Mangold, ha nem is hosszasan, de azért elidőzik azon, hogy elhelyezze filmjét a környezetében, habár a Japánról kapott kép így is inkább karikatúra, mint pontos helyrajz, de azért ez is valami. 

S ugyan a címszereplő tényleg megérdemelne már egy igazi, felnőtteknek szóló filmet, de a Farkas így is erőteljesen feszegeti a PG13-as billog korlátait, és ha hihetünk a rendezőnek, BD-n végre eljön a béllel-vérrel folyó Kánaán. Addig is be kell érnünk azzal, hogy Farkast folyamatosan tűpárnaként használják, melynek látványa azért elég nagy megrázkódtatás lehet, még akkor is, ha az MPAA szerint a mutáns nem ember. Az akciójelenetek (még a vonatos arcade is, amely nem mellesleg felvonultatja a nyár legjobb vizuális poénját) és a trükkök teljesen vállalhatók, Marco Beltrami karrierjének talán legjobb filmzenéjét szállítja, a fényképezés pedig egyenesen pazar (és ez még a tökéletesen fölösleges 3D-n is átjön), úgyhogy részleteit tekintve a Farkasból akár fantasztikusan jó film is lehetett volna, ügyetlenkedéseit tekintve viszont csak egy mellékvágány, melynek végén a felszolgált szaké csak langymeleg, de legalább iható.

kövess minket facebookon és twitteren!